Gondolom, tűkön ültök, hogy hogy ment a 2. éjszaka a kutyussal :)

Jelentem, aludt, mint a bunda, meg se nyekkent. Kint aludtunk vele a nappaliban, és valszeg ez is számított, meg hogy tegnap egész nap vele voltam és barátkoztunk.

Amikor tegnap du Barátnőm hazajött, rohant felé a kutya és nagyon örült neki. Szinte meg is sértődtem :)  meg persze örültem, mert tényleg kezd megszokni minket.

Neve még nincs, ill. ami van, arra nem hallgat és nem lehet kimondani sem (Gwen), szóval kellene neki új név. Egyelőre nem tudjuk, mi legyen, de hátha kialakul, ha megismerjük jobban.

Ja és irtó cuki pózokban alszik. <3

Ma eddig egész jól elvagyunk a kutyával. Kicsit tanácstalanul ugyan, de elvagyunk. Lementünk a kertbe, próbáltam mozgatni, játszani vele, dobálni neki, eleinte kicsit futott, utána éppenhogy csak a vállát nem vonta meg, de passzív lett. Azért ha odébb megyek, jön utánam, keresi a közelségem. Egyelőre úgy érzem, jobb, ha nem piszkálom túl sokat, csak hagyom létezni és kedves vagyok vele.

Most a lakásban vagyunk, én dolgozom, ő egyik oldaláról a másikra fordul, bóbiskol itt mellettem. Nagyon vicces pózokban amúgy.

A következő az lesz, hogy ledőlök kicsit (éljen a home office), és megnézem, akkor is ilyen nyugodtan fog-e feküdni.

Ha nem, akkor kimegyek a kertbe aludni.

Amúgy neve még nincs, mármint van,de béna, kimondhatatlan és nem hallgat rá, de még nem találtuk ki, hogy hívjuk. Szeretném, ha előbb kicsit megnyugodna és összecsiszolódnánk.

Túl vagyunk az első éjszakán. Eddig a mérlegünk:

- széthányta a kocsit (még nem utazott autóban szegény)

- teljesen megzavarodva szagolgatott a kertben és a lakásban

- tüzel - bugyit kell rá adni és betétet cserélgetni, ettől enyhén szólva tart

- EGÉSZ ÉJJEL izomból ugatott, ketten próbáltuk simogatva nyugtatgatni minimális eredménnyel

- most békésen szunyál a nappaliban, én őrzöm (home offiszolok), barátnőm az 1 óra alvás után kocsiba ült és elment dolgozni.

Eddig mindhármunknak nehéz, asszem. Nade elvileg ez normál. Kitartunk.

Nagy változás történik ma az életünkben: kutyások leszünk! Borzasztó izgalmas és kicsit félelmetes is a dolog.

Úgy történt, hogy tökre bennünk volt, hogy van ház, kert, milyen jó lenne itt egy kutyának, és nekünk is egy kutyussal. Azt is tudtuk, hogy ha kutya, akkor mentett kutya. Ennek megfelelően, különösen komoly elhatározás nélkül követni kezdtünk néhány, a témával foglalkozó facebook oldalt. Időnként küldtünk egymásnak linkeket, hogy "na Ő tényleg cuki". De ennyiben maradtunk.

Illetve volt 1 kutyus, aki miatt írtunk emaileket, de először elriasztott a "kutyanáci" hozzáállás, a sok oldalas kérdőív, és az, hogy az első perctől éreztetve volt, hogy "na majd én eldöntöm, alkalmas vagy-e kutyásnak". Nyilván erről nem a kutya tehet, így kitartottunk rendületlenül, mígnem sikerült beszélni azzal, akinél ténylegesen van a kutya, és elmondta, hogy milyen valójában a kutya, és kiderült, hogy tök más, mint amit a "nácik" mondtak (pl. hosszú a szőre, bár a képen rövid, plusz ezt is mondták), és mindent szétrág és napközben kennelben kell tartani (vs. nyugodt, egyedül lehet hagyni). És akkor ejtettük a témát.

Na de hétvégén egy barátnőm átküldött egy linket egy kutyusról, aki nagyon megtetszett. Megnéztük, és úgy még jobban tetszett. És gondolkodtunk egy napot, és úgy  döntöttünk, belevágunk. Elvileg egyelőre próbaidős a dolog, ami némileg megnyugtat, de persze az a cél, hogy működjön a dolog és maradjon. Vannak félelmeim, de talán ez normális. Giga cuki állatka, és szerintem összeillünk vele. (Annyit mondok: vizsla. tacsi, labrador és németjuhász keveréke, szerintünk.)

Drukkoljatok.

Beindult végre az impró (végre valami jó az őszben), és tegnap csodálatos imprós estém volt a klubbal. Érzések, jó játékok, értelmes jelenetek, mélységek voltak, és nagyon boldogan mentem haza. Valahogy elkaptuk a "varázst", mindenki érezte, hogy tényleg sikerült ezúttal egymásra hangolódni, és kikapcsolódni és alkotni. Tök kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz ilyen, ettől még értékesebb.

A nap is süt, és most, hogy ilyen jól érzem magam, tudom csak igazán, hogy az elmúlt napokban/hetekben ez nem volt feltétlen jellemző. Voltak szuper dolgok (pl. voltunk az Állatkertben a kedvesem szülinapján, és sütöttem neki vörös tonhal steaket, ami FINOM lett), de kurva nagy robot van és fázás és takony.

Még jó hír, hogy 3 hónap múlva ilyenkor már túlleszünk a karácsonyon.

Barátnőmmel rájöttünk (mire nem jó 3 év együtt, hehe), hogy ő rendkívül jól tud németül, én pedig elég jól angolul, és mindketten tudtuk valaha a másik nyelvet,csak elfelejtettük, tehát tökre adja magát, hogy felhúzzuk egymás nyelvtudását.

Zebegénybe menet megbeszéltük, hogy odafelé németül beszélünk, visszafelé angolul. Ebből az első fele meg is valósult, és nekem tökre fájt, ahogy kerestem a szavakat és makogtam, de tök jó érzés volt, hogy jöttek elő a dolgok, és volt, amit egész értelmesen el tudtam mondani.

Hazafelé már fáradtak voltunk, úgyhogy a magyar nyelvet gyakoroltuk csak.

Na de tök jó ez, mert Übung macht den Meister!

Még az is van, hogy ma van a 3. évfordulója az első randinknak, egyúttal annak is, hogy "járunk". Szóval 3 éve vagyunk együtt. Ahogy mondani szoktuk: a rossz az nem ilyen!

És minden évfordulónkon elmegyünk egy étterembe, aminek a neve O betűre végződik. Minden évben máshová. Egyelőre nem nehéz ilyet találni, de gondolom, egyre nehezebb lesz. A mai foglalás megvan már, de jövőre lehet, hogy itt fogok tanácsot kérni. Hátha addigra lehet majd kommentelni! 

Az elmúlt 2 hetet úgy tudnám a legrövidebben összefoglalni, hogy megfontoltam Britney Spears tanácsát, miszerint "Work, Bitch!". Hétköznap, hétköznap este, hétvégén egyaránt.

Na és tegnap azt mondtuk, jó idő van és szarjunk le mindent és menjünk kirándulni. Én már egymillió éve akartam menni a Dunakanyarba biciklizni, mert ahányszor arra járok (ami sajnos elég ritka, és csak átutazóban), megállapítom, hogy ide AKAROK majd még jönni, mert annyira szép, és annyira közel megy a Dunához a bicikliút. Valamint Molnárilonka írásai is elég inspirálóak. 

Mivel mindketten közepes erősségű megfázással küzdünk, végül nem vittünk bicajt, csak sétálva csavarogtunk. Felmentünk a kilátóba (útközben megismerkedtünk egy gigacuki vizslával, aki rögtön a legjobb barátunk lett 2 percre - tudjátok, milyen ez, szerintem csak a vizslák tudnak ilyet), aztán majdnem megnéztük a sárkányfesztivált, de beültünk enni, és ez majdnem meg is ölte a bulit. A hely szuperszimpatikusnak tűnt, a kaják is, és minden jó is lett volna, amíg észre nem vettük, hogy már rég mindenki eszik, akik sokkal utánunk érkeztek, míg mi még nem kaptunk semmit. Na és innen megindult a lavina, mert jeleztük a problémát, és kiderült, hogy valóban elfelejtettek minket, és persze kapkodni kezdtek, és kihozták az egyik kaját erősen alulkészülve, amit ismét szóvá tettünk, és nyilván ezután meg túlsütötték, de ezt már nem tettük szóvá, és tök szar érzés volt, hogy mi vagyunk a faszvendégek, de közben meg tök idegesítő, de közben látszott a jó szándék, meg aranyosan/türelmesen szóltunk, és a végén adtak árengedményt, na de csak elment így másfél óránk a 2 szendvics jellegű ételre, és utána már nem volt kedvünk felmenni a sárkányfesztiválra.

Na de viszont sétáltunk a parton, és eszméletlen, hogy milyen helyeket találtunk. Csodaszép a part, valami elképesztően békebeli kisugárzással, kicsit a pesti romkocsmák/római part hangulatával is, meg van benne valaki retró lepusztultság, legalábbis amerre mi voltunk, de valami olyan hangulata van az egésznek, mintha egy másik bolygón lennénk, ami majdnem ugyanilyen, de igazából mégsem. Teljesen elvarázsolt minket. 

Sétáltunkban megláttunk egy villát, aminek azóta jól utánanéztem, és Maróti Géza villája volt, aki a Gresham palotát is tervezte például. Na abba ott szerelmesek is lettünk. Vagyis nem tudom, milyen lehet, de nagyon-nagyon szeretném megnézni belülről. Állítólag nagyon komoly a kertje, tele szobrokkal. Belestünk, amennyire lehetett, és elég lélegzetelállító volt. Méregzöld gyep, gyönyörű virágok és szobrok. És persze úszómedence. A ház közvetlenül a parton van, és tartozik hozzá egy elképesztő jacht, és elképzeltük, hogy ott élünk, és reggel elénk terül a Duna, és megreggelizünk, és megyünk a jachttal. 

Külföldi rendszámú Merci állt a kertjében. Ki lakhat most ott? Milyen élete lehet? Megőrülök a kíváncsiságtól.

Szóval elég jó kikapcsolódás volt, és ki is néztünk egy, Dunára néző apartmanházat, ahol majd tavasszal kiveszünk egy apartmant, hozzuk a bicikliket, és akkor tényleg szétbiciklizzük magunkat a környéken. Úgy várom!

Teljesen rákattantam a Survivorra. Érdemes elolvasni a cikket a kulisszatitkokkal, nekem sokat adott az élményhez. Brutál szépek a felvételek, számomra abszolút megunhatatlan a táj, és bár sokan fikázzák, hogy mennyivel szarabb, mint az amerikai, én szerencsére csak a magyart láttam, így nincs összehasonlítási alapom, és teljesen kielégíti a trash tartalom iránti vágyaimat. Nem olyan buták a szereplők, mint mondjuk a Valóvilágban (persze nem is reneszánsz polihisztorok), de épp elég érdekes némelyikük, meg rafkós is. Eleve szerintem kibaszott kemény, aki ezt bírja, hogy nincs kaja meg ágy meg fogkefe (én elhiszem, hogy ez így is van). És van persze köztük pornós, akinek a szigetlét valszeg kevésbé megterhelő, mint a munka (szerintem nagyon kemény meló lehet a pornó), meg mindenféle arc, és az a legdurvább, hogy már 3 fiú feladta, de csaj egy sem, és nagyon kemény csajok vannak benne.

A kedvencem Anita, akivel valszeg nem barátkoznék, de elég komoly akaratereje van, kb. bármit megcsinál "fejből", amikor a mamlasz fiúk téblábolnak egy gyorsasági/erőnléti feladatban, ő felkúrja magát, és mindent, de tényleg mindent megtesz. Ez nekem igen megnyerő tulajdonság. Meg keveri is a szart, de nem olyan bántó módon eddig.

Szerintem akik a végén bent maradnak: Anita, Iliász, Feri, Szandi, esetleg Claudia és/vagy Beni. Meg Zoli lehet még a sunyi-béka-nagyot-ugrik - a többiek mennek a levesbe. Kivi leszek, és nagyon nehéz, hogy napi 1 rész van. Nézném egyfolytában.

Ismeretlen Szám: Jó napot, XY-nal szeretnék beszélni.

Én: Jó napot, én vagyok az, kivel beszélek?

I.Sz.: Tóth Mária vagyok, fejvadász, érdeklődöm, nyitott lenne-e egy pozícióval kapcsolatban. (Nem ez volt az igazi neve.)

Én: Köszönöm, nem igazán, de mondja el, miről van szó, hátha...

(közbevág)

I.Sz: jól látom, váltott az előző helyről?

Én: igen, 2 évvel ezelőtt.

I.Sz: és "blablabla" területen maradt?

Én: igen.

I.Sz.: Ja  hát akkor nem is jó, mert ez "pamparam" terület, gondolom, attól fél akkor.

Én: Nem félek a "pamparam" területtől, csak nem érdekel.

I.Sz (lerázósan): rendben, kedves X. Z. (tesóm keresztnevét mondja az enyém helyett).

Én: X. Y., nem X.Z.

I.Sz.: Rendben, akkor X.Y. Majd értesítjük, ha lesz valami.

What the fuck??? Ez mit képzel? Milyen fejvadász? Mért értesít? Ki kérte? Ő egy képzett munkaerő?