A mai nap nem előre látott kellemességeket tartogatott. Mentünk ultrahangra, és a babák szépen nőnek, ahogy kell, együttes súlyuk már 1,3 kg. Ezt speciel gondoltam előre, mármint nem izgultam különösebben, de mindig jó látni őket, a kicsávó orra pl. teljesen olyan, mint az enyém (bár a szemére azt hittem, hogy a füle, szóval nem olyan egyértelmű, mikor mit lát az ember - bár amikor az orra miatt ujjongtam, nem oltott le a doki, hogy dehát az nem is az orra, szóval feltételezem, hogy az volt).

A nem várt rész pedig az volt, hogy végre felvehettem a Lidlben vásárolt kertésznadrágomat. A vásárlás a szabadlábon töltött napjaim utolsóinak valamelyikén történt (amikor még csak úgy autózgattam, meg munkahelyre, Lidlbe jártam...). Na és végre embernek éreztem magam, hogy nem a szokásos zöld itthoni shortomban vagyok. És persze értelmet nyert a kertésznadrág: abszolút a pocakosoknak találták ki. Véletlenül sem szorít úgy, mint az ú.n. "terhesnadrágok". Meg szerintem kurva jól is néz ki, örültem magamnak a tükörben, tetszik a pocakom is meg minden.

Aztán meg az volt, hogy az autóban egyáltalán nem lettem rosszul, sikerült elcsípnem egy olyan pózt, amiben se nem fulladok, se nem hányok. (Az elmúlt hónap autóútjainak egyikéről sem mondható ez el.)

Mire a kórházba értünk, kicsit elfogyott a szufla, így lefeküdtem a padra a váróban, ami persze azzal jár, hogy emberek jönnek oda kérdezni, hogy mi bajom. Ami tök jól esik és érthető, csak nehéz dolog éppen fulladva, értelmes tőmondatokban elmagyarázni, hogy minden ok, szar a keringésem, kivizsgáltak, nem találtak semmit, így most jó, nem kérek vizet stb. Már gondoltam, hogy kiteszek magamra egy táblát, agresszív kismalacos hangnemben, hogy "így fekszem mert én így szeretem". 

Na de hazafelé is ment az ülés, sőt voltunk mcdrive-ban, és szépen ülve ettem-ittam a kocsiban, és végre egy kis junck food!!! Elvileg már éreznek ízeket (?) a kölykök, szóval teljesen időszerű őket felkészíteni a nagybetűs életre ezen a téren is. 

Itthon próbálom reprodukálni a kocsiban felvett pózt, és egész jól működik, bár fáj tőle a derekam és a bal lábam amit félig magam alá húzok, de ez üdítő változatosság a 3 hete tartó balváll-fájás után. 

Egész boldog lettem ettől a sokmindentől. Dolgozni is tudok kicsit, meg a várost is láttam a kocsiból. 

Még azt is akarom mondani, hogy a Coca Cola vagy zseni, vagy nagyon szerencsés, és annyira szeretném tudni, hogy igazából ez most nekik tényleg jó lesz-e, vagy kurva mindegy, vagy inkább visszaüt, mert mindenki Pepsit vesz majd ezentúl. Nem fogjuk ezt megtudni, attól tartok.