Múlt héten láttam és kóstoltam a a tengert.

Athénba vitt a jószerencse, munkából kifolyólag. Régen az ilyen utazásoktól teljesen készen voltam, mélyen gyökerező önértékelési problémáim miatt, de szerencsére sikerült annyit fejlődnöm, hogy most nem éreztem magam oda nem illő, selejtes arcnak. Vagy legalábbis nem lógtam ki :)

A tréning, amin részt vettem, elég érdekes és gondolatébresztő volt - ez már önmagában jó dolog. De ami még jobb, hogy volt egy csomó szabadidőnk, egész pontosan déltől másnap reggelig. Amikor a görög kollégák ezt megtudták, fél órát ötleteltek, hogy hogyan tudnánk a legoptimálisabban kihasználni az időt, és részletes útvonaltervet írtak nekünk a, b és c opciókkal. Igazán cukik voltak, ahogy igyekeztek ezt nekünk a lehető legjobban kitalálni. Amúgy az összes helyi nagyon jó fej volt, akivel találkoztunk. A pincér, a portás, a taxis... Taxival mentünk a tengerparthoz, és épp naplemente volt, és az út merőlegesen vitt a tenger felé, és a taxisnak ez annyira tetszett, hogy lelkendezve fotózni kezdte, mint aki először látja.

Voltunk fent az Akropoliszon, a belvárosban, a tengernél, és végül a tengerparti bulinegyedben megittunk egypár ouzot.

Rövid volt, és az utazások nagyon hosszúak voltak (zürichi átszállás, kurvára útba esik), és 3 éj alatt összesen 12 órát aludtam, de szipiszupi volt, és tökre feltöltött. Mondjuk óriás mázli, hogy a kedvenc kolléganőmmel voltunk, akivel munkaidőben is befonjuk egymás haját jól kijövünk, és ő tényleg nagyon jó társaság volt ehhez is. 

Ami még szempárásító, hogy instára tettem fel képet, és a legrégebbi olvasóm adott kommentben ötleteket, hogy miket érdemes megnézni. Igaz, erre nem volt végül idő, de akár lehetett is volna. És ez a kedves olvasóm adott tippeket 2011-ben is, amikor New Yorkban voltam. És ő az egyetlen, aki néha kommenteket is ír nekem. És régen ő is írt blogot, de már nem. Pedig még megvan a cicája, aki akkor is volt, amikor nekem a papagájom. cicából Athénban is sok volt, például ő: