Nem akartam itt a lombikról írni, legalábbis addig nem, amíg zajlott, ezért is tűntem el, mint az aranyóra. Igazából aki csinálta, tudja, milyen durva, és szerintem mindenki hős, aki ezt nyomja. És valahol azt is érzem, hogy azok még nagyobb hősök, akiknek nem sikerül. Mert ha sikerül, akkor nem olyan nagy ügy az egész, utólag minden felülíródik. Ha viszont nem, akkor hatalmas, emberfeletti, értelmetlen erőfeszítésnek éli meg az ember.

Röviden a számok: 2 és fél év, 5 nekifutás, 3 beültetés. Szóval jelentem: nem a gólya hozza :)

És nagyon jó, hogy mára csak napi 1 injekció maradt, összesen szerintem 200-nál járok február óta.

Most ezerszáz dolog van, pakolás, tervezés, vásárlás, selejtezés, és még van időnk, mert novemberben jönnek a babák, de a nyár mindig nagyon gyorsan elrepül, és időnként pánikolunk, főleg mikor youtube tutorial videókat nézek arról, hogy hogyan kell ELŐKÉSZÍTENI a szoptatást 2 baba esetén, na de majd lesz valahogy, és ha már kicsit nagyobbak, csak egymásnak támasztjuk őket, és kiülünk a kertbe chillezni. Ha ha ha.