Tegnap megvolt a Pride-os impró előadásunk, és nekem megszokhatatlanul fantasztikus 130 ember előtt játszani. Főleg hogy erre nem csak a közeli barátok, ismerősök jönnek. Nagyon "comedy"-re sikerült, ami egyrészt tök jó, mert nagyon élvezte a közönség (talán ennyien még sosem jöttek oda, hogy úristen, de jó volt, mennyit nevettünk), másrészt viszont ez kicsit a "mélység" rovására ment, amire nekünk, játszóknak lett volna igényünk. Az előző napi próba annyira sötétre és mélyre sikerült, hogy meg is viselt kicsit, de én ebben sok értéket látok. Az előadás viszont olyan lett, mint egy nyílvessző, amit kilőnek, és csak száll egyre feljebb, és ebből igen nehéz a komolyságba és a mélységbe visszatérni. Meg ez egy csoda, hogy ennyire nem tudjuk, mi lesz. Összességében nagyon elégedett vagyok, és külön büszke arra, hogy megállom a helyem ebben a csapatban, olyan játszótársak között, akik nálam profibbak, ráfordított idő + alkat szempontból is. Tök jó dolgot hoztunk létre megint.

A babák bírják a gyűrődést, most nagyon elkezdtek nőni, körte alkatból határozottan átmentem almába :) és a terhelhetőségem is elég alacsony, szóval az impróból hamarosan kiszállok, már csak egy utolsó projekt lesz a nyárra. 

Mi meg próbáljuk elképzelni, hogy van 2 ember, akik nemsokára a legfontosabbak lesznek nekünk, de még nem ismerjük őket, pedig fel fogják forgatni az egész világunkat. Nagyon várom, hogy meglássam élőben őket. De persze azért ne rohanjunk előre, kivárom én azt szépen :) Nagyon izgi!