Tegnap megvolt az első kölcsönös interakció az egyik gyerekemmel. Betettem egy számot spotifyon a telómon, véletlenül kicsit (nagyon) hangosan, és a hasam mellett volt a telefon, azon az oldalon, ahol a kiscsávó van. Hát konkrétan megugrott szegény :) tuti megijedt, vagy legalábbis felébresztettem. Úgy érzem, visszakapom még ezt kamatostul :) Közben meg milyen cuki, hogy csinálok valamit, és reagál rá, és ezt már érzem.

Mesélhetnék még, hogy milyen faszákat nyaralok meg bulizok, meg hogy kidekoráltam a babaszobát stb., de ilyenek nem történnek. Fekszem a bal oldalamon. 

Az egyik imprós alaptanács, ami bármilyen fura is lehet, de stressz helyzetben hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla (pl. színpadon), az az, hogy "vegyél levegőt". Na és ez az a pont, ahol én elakadok, ha nem fekszem a bal oldalamon. 

Na de nem sírok, nemsokára visszakapom a testem (igaz, kissé más formában), plusz még 2 másik testecskét. És akkor család leszünk, 4 ember +1 kutya. Kár, hogy erre a formációra nem adnak támogatást.