Most kb. akkora a hasam, hogy pont ne lehessen eldönteni, hogy felszedtem kicsit/sok volt a sör/bableves, vagy esetleg ez már valami más. Kicsit várom, hogy egyértelmű legyen, de azt nem bánom, hogy egyelőre nem vagyok óriási. 

Az érzelmi hullámvasutat próbálom élvezni, lehetne sikongatni is, mert a vigyorgós boldogság váltakozik a pánikkal, persze attól is függve, hogy épp mit olvasok/kivel beszélek. Próbálok semmit se olvasni, de akkor az hatalmasodik el rajtam, hogy ejnye, nem veszem én ezt komolyan... 

Ma voltam terheléses cukor vizsgálaton, ami egy szar dolog, de legalább túlestem rajta, és csak egyszer szidott meg a néni (egész pontosan előre lebaszott, hogy ne hagyjam majd ott a vizeletes poharat, mert mindig mindenki ott hagyja, és neki már elege van, ennél jobban nem tud szólni).

De ami ennél sokkal izgibb, hogy ma megyünk ultrahangra, és a google-ban amiket láttam, hogy hogy néznek ki az ikrek a 16. héten, az valami csoda, meg vicces is, és jó eséllyel kiderül mindkettőjük neme is. Meg kapunk 4D fotót is vagy mit. 

Felfoghatatlan az egész, hogy nemsoká 4-en leszünk (kutyával együtt 5-en), és igazából 5 új élet kezdődik.