Az elmúlt 2 hetet úgy tudnám a legrövidebben összefoglalni, hogy megfontoltam Britney Spears tanácsát, miszerint "Work, Bitch!". Hétköznap, hétköznap este, hétvégén egyaránt.

Na és tegnap azt mondtuk, jó idő van és szarjunk le mindent és menjünk kirándulni. Én már egymillió éve akartam menni a Dunakanyarba biciklizni, mert ahányszor arra járok (ami sajnos elég ritka, és csak átutazóban), megállapítom, hogy ide AKAROK majd még jönni, mert annyira szép, és annyira közel megy a Dunához a bicikliút. Valamint Molnárilonka írásai is elég inspirálóak. 

Mivel mindketten közepes erősségű megfázással küzdünk, végül nem vittünk bicajt, csak sétálva csavarogtunk. Felmentünk a kilátóba (útközben megismerkedtünk egy gigacuki vizslával, aki rögtön a legjobb barátunk lett 2 percre - tudjátok, milyen ez, szerintem csak a vizslák tudnak ilyet), aztán majdnem megnéztük a sárkányfesztivált, de beültünk enni, és ez majdnem meg is ölte a bulit. A hely szuperszimpatikusnak tűnt, a kaják is, és minden jó is lett volna, amíg észre nem vettük, hogy már rég mindenki eszik, akik sokkal utánunk érkeztek, míg mi még nem kaptunk semmit. Na és innen megindult a lavina, mert jeleztük a problémát, és kiderült, hogy valóban elfelejtettek minket, és persze kapkodni kezdtek, és kihozták az egyik kaját erősen alulkészülve, amit ismét szóvá tettünk, és nyilván ezután meg túlsütötték, de ezt már nem tettük szóvá, és tök szar érzés volt, hogy mi vagyunk a faszvendégek, de közben meg tök idegesítő, de közben látszott a jó szándék, meg aranyosan/türelmesen szóltunk, és a végén adtak árengedményt, na de csak elment így másfél óránk a 2 szendvics jellegű ételre, és utána már nem volt kedvünk felmenni a sárkányfesztiválra.

Na de viszont sétáltunk a parton, és eszméletlen, hogy milyen helyeket találtunk. Csodaszép a part, valami elképesztően békebeli kisugárzással, kicsit a pesti romkocsmák/római part hangulatával is, meg van benne valaki retró lepusztultság, legalábbis amerre mi voltunk, de valami olyan hangulata van az egésznek, mintha egy másik bolygón lennénk, ami majdnem ugyanilyen, de igazából mégsem. Teljesen elvarázsolt minket. 

Sétáltunkban megláttunk egy villát, aminek azóta jól utánanéztem, és Maróti Géza villája volt, aki a Gresham palotát is tervezte például. Na abba ott szerelmesek is lettünk. Vagyis nem tudom, milyen lehet, de nagyon-nagyon szeretném megnézni belülről. Állítólag nagyon komoly a kertje, tele szobrokkal. Belestünk, amennyire lehetett, és elég lélegzetelállító volt. Méregzöld gyep, gyönyörű virágok és szobrok. És persze úszómedence. A ház közvetlenül a parton van, és tartozik hozzá egy elképesztő jacht, és elképzeltük, hogy ott élünk, és reggel elénk terül a Duna, és megreggelizünk, és megyünk a jachttal. 

Külföldi rendszámú Merci állt a kertjében. Ki lakhat most ott? Milyen élete lehet? Megőrülök a kíváncsiságtól.

Szóval elég jó kikapcsolódás volt, és ki is néztünk egy, Dunára néző apartmanházat, ahol majd tavasszal kiveszünk egy apartmant, hozzuk a bicikliket, és akkor tényleg szétbiciklizzük magunkat a környéken. Úgy várom!