Barátnőmmel rájöttünk (mire nem jó 3 év együtt, hehe), hogy ő rendkívül jól tud németül, én pedig elég jól angolul, és mindketten tudtuk valaha a másik nyelvet,csak elfelejtettük, tehát tökre adja magát, hogy felhúzzuk egymás nyelvtudását.

Zebegénybe menet megbeszéltük, hogy odafelé németül beszélünk, visszafelé angolul. Ebből az első fele meg is valósult, és nekem tökre fájt, ahogy kerestem a szavakat és makogtam, de tök jó érzés volt, hogy jöttek elő a dolgok, és volt, amit egész értelmesen el tudtam mondani.

Hazafelé már fáradtak voltunk, úgyhogy a magyar nyelvet gyakoroltuk csak.

Na de tök jó ez, mert Übung macht den Meister!