"Már MENSTRUÁLÓ lányom van."

"Első szülésnél MINDENKÉPP kérj gátmetszést."

Azt hittem először, a fodrásznál ülés mélypontjai lesznek ezek a mondatok. A mellettem lévő, nagyon hangosan beszélő nő mondott ilyeneket. Meg hogy a kisfia pöcörője hogy nézett ki az ultrahangon. Pont nem akartam ezeket hallani, meg azt gondolnám, ezek olyan témák, hogy az ember legalább kicsit lehalkítja a hangját, ha ilyeneket mond. Például gondoljunk a szegény, már ippeghogy menstruáló lányára, hogy örülhet, hogy az anyja ezt a tulajdonságát emelte ki.

Na de ez mindegy is, mert utána következett a lényeg. A fodrász kb. 10 percet szánt arra, hogy a festéket egyenletesen eloszlassa a fejemen, és utána nagyon meglepődött, mikor mutattam neki, hogy én foltokban ősznek látom a festék lemosása és szárítás után. Először vitatkoztunk, hogy ősz v nem ősz, de a "nekem higyj, ne a szemednek" vonalat hamar feladta, mivel a sötétbarna és az ősz eléggé kontrasztos, mondhatni önmagáért beszélt a látvány.

Na és innen még 2x festette be, mosta le és szárította meg sikertelenül (nem az egészet, csak a legőszebb foltot), és mikor felfedtem az esetleges párhuzamot az elkapkodott munka és a sikertelen festés között, akkor az volt a válasz, hogy hát ő rutinos. Értitek, rutinos, ezért gyors, viszont festetlen maradt a hajam.

A 3. kör után eljöttem, mert nem értem rá tovább maradni és már lelkierőm sem maradt - persze közben összefestékezte a farmerem a LÁBAM KÖZÖTT, amit szivaccsal saját kezőleg törölt le, ami a bizarrságot tovább fokozta (persze lefagytam és nem szóltam rá, akárcsak Marton László áldozatai), és közben iszonyúan eröltetett negédességgel próbálta megoldani a helyzetet, miközben az látszott rajta, hogy egy púp vagyok a hátán és kotródjak már. Nyilván ez volt a legbosszantóbb, az egész hanyagság-csomag.

(Mindig ugyanoda megyek fodrászhoz, de több lány dolgozik ott, és festeni elvileg mindenki tud a kartomonon lévő színkód alapján. Eddig így is volt.)

Na hát az otthoni szobafestést senki ne próbálja ki otthon.

Vagy ha igen, akkor csinálja máshogy, mint mi.

A hálószobát akartuk átfesteni, mert mikor tavaly beköltöztünk, még egy másik szobát szántunk hálónak (és festettünk háló-színűre), de ott kiderült, hogy kakas van az ablak alatt és lehetetlen aludni 3:30-tól, így megcseréltük a szobákat: a másik lett a háló, ez pedig a kakas-szoba.

Így aztán 1 évig citromzöld színű "ég" alatt próbáltunk aludni, ami kibírható, mert úgyis leoltjuk a lámpát, de hiányzott a meleg meghittség.

Kiszámoltuk a négyzetmétert, kiválasztottuk a színt, megvettük a szükséges mennyiséget, majd felkenünk egy csíkot mutiba. Na és lila lett. (A terv "forró kakaó" lett volna).

És akkor visszamentünk a boltba és vettünk krémszínű festéket, és összekevertük a lila kakalóval. Így tűrhető színt kaptunk, viszont másfélszer annyi festéket, mint akartunk. Illetve kicsit kevesebbet, mert a hátsó falra félretettünk az eredeti színből, hogy az kicsit sötétebb legyen.

Na és egy ponton gyanús lett, hogy KEVÉS lesz a festék. A szuperegyedi, másfélszeres mennyiség. Ez rendkívül idegesítő, mivel ha elfogy, akkor baszhatod, nincs más opció, mint újrafesteni az egészet, vagy legalább a plafont, ami nálunk nem egyszerű, mert tetőtér, ezer ki-és beugróval. Úgyhogy inkább megpróbáltuk kifesteni az egészet, és a végén kisujjal, cseppenként kapartam a vödör aljáról a matériát. Ilyen tiszta festővödröt, használat után, még biztosan nem láttatok...

Elég kínszenvedés volt, és egy ponton felrobbant a spotlámpa, néhánycentis üvegdarabok húztak el a fejünk mellett, és nagyon örültünk, hogy nem ment a szemünkbe.

Hát ilyen volt, és a végén kifestettük, és nem lett rossz, bár én néha odahallucinálom a citromzöldet, de mások szerint nincs ott, úgyhogy próbálok ebben hinni.

- Mdfmg kkllglléfgg.

- Tessék?

- Semmi, a kutyának mondtam!

Egyre több az ilyen párbeszédünk otthon.

A kiskutya nagyon cuki, és egyre kajlább, ahogy bátorodik. Sokszor nem bír magával, annyira örül és lelkes. Ilyenkor ha mondunk neki valamit, hogy mit csináljon, akkor látszik, hogy próbálja eltalálni, mit szeretnénk, de közben annyira boldog és izgatott (pl. mert ott a labda a kezemben, vagy csak simán mert ott vagyunk), hogy félúton elfelejti, mi volt a feladat. Imádnivaló. Pl. megtanítottuk neki, hogy "fekszik", de még kicsit homályos neki a dolog, így ha nem pont érti, mit akarunk, akkor lefekszik. (Nem értem = lefekszem, hátha az jó lesz.)

Tegnap megfürdettük, ami lehet, hogy még sosem történt meg vele korábban. Eleinte próbált menekülni, aztán kapott bölény ízű (?!) jutalomfalatot, és végül megadóan tűrte a műveletet. Úgyhogy most rendkívül selymes is, az egyéb jó tulajdonságai mellett.

És szerintem elég boldog is, legalábbis ha eleget labdázunk, így mosolyog:

Azt mondják, vagy szép a kerted, vagy van kutyád.

Ez nálunk is igaz. Ugyanis ahányszor dobálom neki a labdát a kertben, mindig megdobok valamit, amit nem kéne. "Szedtem" már így rózsát és szőlőt is szüreteltem már. A kerítés egyelőre nem horpadt be, de ez is idő kérdése.

Szóval a mondás igaz, de tökre nem a kutyán múlik.

Ezen kívül még az is van, hogy ez a hét a bénázások és az ügyfélszolgálatokkal vívott háborúk hete. Könnyen lehet, hogy az én hibám, hogy zavar, hogy

- a webshopban rendelt kutyaágy nem érkezik meg az ígért időben, és mikor rájuk telefonálok, közlik, hogy mégsincs készleten, és soha nem is lesz

- az újonnan vásárolt, nemolcsó mosógép belseje rozsdás (rozsdamentes acél, gec)

- a garanciális telefonomban nem működik a GPS, és a javítás ideje alatt kérek cseretelefont, és nem akarnak adni, pedig elvileg jár (mit vár, aki Huaweit vesz)

- a doki 3 adag gyógyszert ír fel, ami így összesen 54 ezer Ft, és nagyon valószínű, hogy a 3-ból csak 1 fog kelleni - írja már fel egyesével!

- átmegyek az Erzsébet-hídon lépésben, csúcsforgalomban, és elnézem a sávokat, és visszakerülök az Erzsébet-hídra, az ellenkező irányba, és már onnét át kell menni oda, ahonnét jöttem, szintén lépésben, majd újra visszakavarni, plusz háromnegyed óra az életemből, amiről ráadásul csak én tehetek (ököllel ütöttem a homlokomat - hát még csak 20 éve autózom Budapesten, jóhogy eltévedek)

Úgyhogy izgatottan várom a jövő hetet, vajon mit tartogat. Hátha ügyesebb és szerencsésebb leszek.

Én asszem, nagyon öreg vagyok és/vagy eddig egy kő alatt laktam.

Kiderült ugyanis, hogy a kutya előző, átmeneti gazdija egy "youtube sztár". Na és rákerestem, és találtam még sok hasonlót, és rájöttem, hogy vannak ilyen 15-20 év közötti emberek, akik kontentet gyártanak, videókat csinálnak és tesznek fel a youtube-ra (ok, ezt eddig is tudtam), na de hogy a mai tinik ezeket frankón nézik.

Több százezres megtekintése van egy-egy ilyen videónak, és amit ezek az emberek közvetítenek, annak komoly vélemény formáló hatása van. Rájuk tényleg hallgatnak a mai tizenévesek. És ezek az arcok magabiztosan, jól kommunikálnak - gondolom, nem mind, de akikbe tegnap belebotlottam, ők eléggé rendben vannak, főleg ha összehasonlítom az én tizenéves, gátlásos, ronda-vagyok-senkinek-nem-tetszem-mértnemfiúzom énemmel.

Szóval ez tényleg olyan, mint egy párhuzamos, alternatív valóság. Nekem kicsit tetszik a dolog "demokratikus" része. És nem tetszik, hogy korátlanul ömlik a butaság is.

A kutyus kezd rafkósodni. Pl. reggel már erősen sejtette, hogy otthon lesz hagyva, és konkrétan elém állt, hogy ne menjek. Bökdösött is, meg elém tette a mancsát. Aztán nem akart bejönni az előszobába, ahová addig szoktam becsukni, amíg kiállok a kocsival. Holnap más taktikát kell választani.

Amúgy nagyon rossz otthagyni, full lelkiismeret-furdalásom van. Olyan cuki, meg puha, meg selymes, meg okos, és nagyon szeretne velem, velünk lenni, mi meg ott hagyjuk egyedül. Persze abból neki sem lesz bárányos táp, ha mi is otthon szaladgálunk vele a kertben.

Tudom, most megint kicsit egysíkú vagyok, hogy mindig a kutyáról írok. Na de az imprót már úgyis biztos kezdtétek unni.  

A kutyus szépen alakul. Kicsit feszült, és nem lehet tőle 3 méternél messzebb menni (wc-re menni pl. problémás), de talán lassan kialakul a bizalom. Egyelőre elég engedelmes, de szerintem el fog kanászodni, ha egy kicsit jobban megnyugszik. Most még nagy összerezzenő bajnok, a hirtelen zajokra, mozdulatokra bármikor felriad és ugat. 

Adtunk neki nevet, de közben mintha mégis hallgatna a régire, szóval kicsit bizonytalanok vagyunk ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy mégis marad a régi név, nem tudom. 

Sikerült rávenni a játékra: az eldobott tobozért óriásiakat ugrálva fut (lehet, hogy van benne egy kis jack russell vagy nyúl), sőt, vissza is hozza, és oda is adja, hogy újra eldobjuk. Mikor először láttam, tökre meghatódtam, hogy kezd előjönni belőle a játékosság. 

Amúgy kb. térdig ér a kutya (a feje teteje), de simán, elegánsan, légiesen felugrik a kb. 1 méter magas beton támfalra. Gondolom, ennél sokkal magasabbra is tudna ugrani. 

Ami nehézség, hogy napközben kint van egyelőre, és tüzel, és bár mi azt gondoljuk, hogy a kerítésünk áthatolhatatlan, minden kutyás ismerősünk azt mondja, hogy ilyenkor a kan kutyának nincs olyan, hogy áthatolhatatlan kerítés. Márpedig kiskutyákat nagyon nem szeretnénk.

Amúgy pedig köhögök mint az állat, és ez a 2. megfázós betegségem 1 hónap alatt, szóval szeretnék jól lenni. Élénken, fitten, hogy tudjak sportolni meg ilyenek. Átköhögöm a szép őszi napokat. 

Tegnap mikor hazaértem, annyira örült nekem, hogy attól féltem, infarktust kap, vagy valami. Magán kívül volt.

Na és aztán elvittük állatorvoshoz, ahol kiderült, hogy hiányzik néhány fontos oltása. Ezek miatt nem mehet az utcára, mert könnyen elkaphat valamit. De oltani még nem lehetett, mert először kapott féreghajtót. Emiatt csomót hányt és hasmenése volt este. Annyira sajnáltam, szegénynek pont ez hiányzott még... na de most már sínen van, jó kezekben van, és nagyon ügyesen hányt a zacskóra ill. a kertbe, ezért külön köszönet neki.

Tökre nevet kéne már neki adni. Mutatok képet, akit megihlet névileg, ne tartsa magában!

Welcome to the kutyabiznisz: "Ortopédiai kutyaszófa: Ízületvédő kutyafekhely memóriahabbal a pihentető és fájdalommentes alvásért."

Mibe keveredtünk!