"Már MENSTRUÁLÓ lányom van."

"Első szülésnél MINDENKÉPP kérj gátmetszést."

Azt hittem először, a fodrásznál ülés mélypontjai lesznek ezek a mondatok. A mellettem lévő, nagyon hangosan beszélő nő mondott ilyeneket. Meg hogy a kisfia pöcörője hogy nézett ki az ultrahangon. Pont nem akartam ezeket hallani, meg azt gondolnám, ezek olyan témák, hogy az ember legalább kicsit lehalkítja a hangját, ha ilyeneket mond. Például gondoljunk a szegény, már ippeghogy menstruáló lányára, hogy örülhet, hogy az anyja ezt a tulajdonságát emelte ki.

Na de ez mindegy is, mert utána következett a lényeg. A fodrász kb. 10 percet szánt arra, hogy a festéket egyenletesen eloszlassa a fejemen, és utána nagyon meglepődött, mikor mutattam neki, hogy én foltokban ősznek látom a festék lemosása és szárítás után. Először vitatkoztunk, hogy ősz v nem ősz, de a "nekem higyj, ne a szemednek" vonalat hamar feladta, mivel a sötétbarna és az ősz eléggé kontrasztos, mondhatni önmagáért beszélt a látvány.

Na és innen még 2x festette be, mosta le és szárította meg sikertelenül (nem az egészet, csak a legőszebb foltot), és mikor felfedtem az esetleges párhuzamot az elkapkodott munka és a sikertelen festés között, akkor az volt a válasz, hogy hát ő rutinos. Értitek, rutinos, ezért gyors, viszont festetlen maradt a hajam.

A 3. kör után eljöttem, mert nem értem rá tovább maradni és már lelkierőm sem maradt - persze közben összefestékezte a farmerem a LÁBAM KÖZÖTT, amit szivaccsal saját kezőleg törölt le, ami a bizarrságot tovább fokozta (persze lefagytam és nem szóltam rá, akárcsak Marton László áldozatai), és közben iszonyúan eröltetett negédességgel próbálta megoldani a helyzetet, miközben az látszott rajta, hogy egy púp vagyok a hátán és kotródjak már. Nyilván ez volt a legbosszantóbb, az egész hanyagság-csomag.

(Mindig ugyanoda megyek fodrászhoz, de több lány dolgozik ott, és festeni elvileg mindenki tud a kartomonon lévő színkód alapján. Eddig így is volt.)