A Netflix megjelenésének híre nagyon lázba hozott, mert lusta vagyok illegális torrentezni. Aztán láttam, hogy nem lehet megnézni, pontosan milyen tartalmakat lehet elérni, csak ha regisztrálsz/előfizetsz. Bár az első hónap ingyenes, és "bármikor" lemondható, gondolom egyet mindenképp ki kell fizetni, de erről sem találtam leírást.

Aztán regisztrált valaki ismerős, aki elmondta, lófasz sincs, vagyis a vágyott híres sorozatok abszolúte nem (pl. a nagy húzónév House of Cards nincs), hanem csupa olyan, amiről még nem is hallott. Magyar felirat nincs, és német se, így ha előfizetnénk, akkor a csajommal a szeparáció irányába haladnánk, hiszen egyrészt ő inkább németes, másrészt pedig eleve más fajta sorozatokat kedvel (semmi zombi, semmi sötétség).

Úgyhogy nálunk egyelőre nem lesz Netflix. Csak ez így most nekem ilyen lehúzás gyanús. 

Ma sikerült valahogy előcsalogatni az állatot a személyi edzőből. Úgy éreztem magamat, mint régen tesi órán, mert medicinlabdát (!) kellett egymásnak dobálni, közben guggolgatva, aztán ugyanezt felülésekkel, és közben rideg arcot vágott, hiába mondtuk, hogy most már nem akarunk többet, konkrétan mintha meg sem hallotta volna, és mindenből nagyon-de-nagyon sokat kellett csinálni. Persze közben kuncog az ember, és kicsit élvezi a szigort, mert tudja, hogy nincs igazán a tanárnő hatalmában, sem egyes, sem intő nem lesz. 

Ami változott, hogy tizenévesen nem emlékszem, hogy rosszul lettem volna a túl intenzív kardiótól, vagy ha mégis, senki sem rohant oda szőlőcukorral. 

Mindenesetre faszául kihajtottam magam, és egész hősies is voltam. A holnapi tollason pedig kinyírok mindenkit. Kemény harcos vagyok.

Ma az volt, hogy a King házaspár elment otthonról pár napra, és Felicityt nevezték ki főnöknek, aki először persze visszaélt a hatalmával, és terrorizálta a többieket, de aztán Felix, Sarah és Cecily fellázadtak, és elég vicces volt, és mindenki nagyon sokat tanult belőle, és Sarah Felicity képébe nyomta a meggyes pitét. Finom humor, csupa báj, némi giccs, más nem is kell vasárnap délelőttre. Rájöttem, hogy ezek a részek sokkal jobbak voltak, mint a későbbiek, amikor Felicity kavar Gus Pike-kal, aztán Gus eltűnik, és azt hisszük, meghalt, és én is azt hittem egészen 2 héttel ezelőttig (!), amikor véletlenül egy sokkal későbbi rész ment, és ott az volt, hogy Gus megvakult, és emiatt nem akart magáról életjelet adni, de Hetty néni megtalálta és elküldte a picsába jól leteremtette, hogy ez nem pálya. 

Érdekel, hogy ti mit gondoltok erről az egészről?

Tegnap az történt, hogy elmentem a csajomért a munkahelyére, mert pár napig nincs autója, és a kollégája kérdezte tőle, mikor már kabátban volt, hogy:

• jönnek érted?
• igen
• az urad?
• nem az uram
• mindegy, szóval aki kúrogat? (szabad szájú kollektíva na)
• jaja, ez végül is helytálló
• akkor lécci dobjatok el a villamosmegállóig!
• OK, persze.

És akkor kijöttek az épületből, és ott álltam én az autóm mellett, és nézett a srác elém, aztán mögém, közben én bemutatkoztam ügyesen, és akkor kérdezett valami sutát, hogy „ketten vagytok?” és zavarában a gyerekülésbe akart beszállni a fiatalember, amit gondolom, végképp nem tudott hová tenni, de tulajdonképpen kedves volt.

Barátnőm vs. Munkahelyi coming out 1:0.

Azt mondta a dietetikus a krónikus, 15 éve tartó gyomorproblémáimra, hogy letagadja, hogy ő mondja, de próbáljam meg, hogy kólát iszom. Ilyen az, amikor csődöt mond a tudomány, és győz a fogyasztói társadalom, gondoltam elsőre. Meg is döbbentem, hogy 50%-osan sikeres a módszer: a Pepsi semmit nem segít, a Coca valóban enyhíti a panaszokat.

Szénsavat nem fogyaszthatok Fecó (a gyomorfekélyem) miatt, meg amúgy is utálom, úgyhogy ki kell keverni, vagy pedig magasról, lassan önteni a pohárba. Mivel lusta vagyok kimenni kanálért, inkább a lassan öntéses módszerrel dolgozom (pont mint James Bond: rázva, nem keverve). Emiatt az irodában folyton azt hiszik a kollégák, hogy valaki egy igazán kiadósat pisil valamelyik asztal mögött, és megy a kuncogás. Nem baj, így legalább integrálódik a mindennapjainkba az altesti humor. Annál pedig nem tudom, van-e felszabadítóbb.

Most jön az évnek azon szakasza, amikor a kollégák/ismerősök azon stresszelnek, hogy „úristen, már csak 3 hét van a thaiföldi útig, hogyan fejezek be addig ennyi mindent”. Én próbálok nem felpofozni emiatt senkit, ami így a Nagy Visszarázódás és Kollektív Depresszió hetén nem könnyű.

Mondjuk most épp azon morgok, hogy a szemembe süt a nap az irodában, szóval lehet, hogy tényleg én vagyok az élhetetlen.

A sport sokat segít a stresszoldásban, tegnap 4-en tollasoztunk és mini meccseket játszottunk, és mindhárman megvertek. Nekem fontos mások pozitív önértékelése, ezért örülök a sikerüknek (nem).

Vannak emberek, akiknek van erkélyük/teraszuk, és bár ez főleg nyáron irigylendő, télen is jó, hiszen van egy nagy plusz felület, ami hűtőnek/fagyasztónak alkalmas.

Nekünk nincs erkélyünk, de télen nem is kell, mert – fűtés híján - ott az egész konyha, ami hűtőként funkcionál. Van a népszerű mondás, miszerint nincs rossz idő, csak rossz felszerelés – ebből kiindulva, sapka nélkül el sem indulunk a konyhába. A jó oldala, hogy ha valamit elfelejtünk elpakolni, akkor sem romlik meg.

Csak meg ne szokjuk nyárig.

Ha visszanézek a tavalyi évre, talán egyszerűbb felsorolni, mi az, ami nem változott az alap paramétereimet illetően:

• ugyanott lakom
• nem nőttem, alacsonyabb sem lettem
• a melleim sem lettek nagyobbak. (Kisebbek se, nézzük a jó oldalát.)

Egyébként pedig máshol dolgozom és mással élek, mint tavaly ilyenkor (illetve tavaly ilyenkor egyedül éltem). Az ugyanott lakás trükkös, mert teljes átalakítás volt ezen a téren is, ami miatt mindent bedobozoltam, aztán ki. Új nő, új bútorok, ezt tanultam idén J

A munka váltást ennyi idő után úgy ítélem meg, hogy szinte mindegy. Pár paraméter jobb, van ami rosszabb, és ezt még nem unom, bár majdnem ugyanazt csinálom, amit az előző helyen, így az újdonság varázsa itt sem fog évekig tartani.

Tavaly, az összeköltözésig volt sok ingázás, aminek szívből örülök, hogy vége. Bár ha belegondolok, romantikus borzongással tölt el, ha visszaemlékszem, hogy hétfő reggel 6-kor (illetve mindig késésben, fél 7-kor) beültem a kocsiba a sötétben, hidegben, reggeli csomag bekészítve, napszemüveg készenlétben, és tényleg, többnyire nagyon sütött a nap, ahogy megtettem hazafelé azt a 270 km-t.

Amiben nagyon ügyes vagyok: sikerült visszatornászni a sportot (stílszerűen fogalmazva) az életembe. Van még hová fejlődni, de most már jóval rövidebbek a punnyadós időszakok.

Végül is nem volt rossz év. Amit szeretnék idén:

• még több sport
• lakáscsere
• kéne főzni
• tovább erősíteni az önbizalmam
• nyugodt, derűs, sugárzó, izmos, kipihent, gazdag és szép lenni.

Megnézzük, mi valósul meg ezekből.

A szilveszter a slow mozgalom jegyében zajlott, éjfélkor koccintàs a tv előtt, himnusz és alvás. Erre azért került sor, mert az előző napokban keményen helyt álltam, volt hàzibuli, aminek a csúcspontjàn pàros làbbal ugràltam a cherry coke-ra, meg a harmincadikai szokàsos őrület, ahová aki nem jön el , az megüzeni, hogy "üdv az exeimnek", szóval kemény meló volt és sohatobbet nem iszom,így nem maradt szufla szilveszterre.

Az idei év, érzem, a miénk lesz, rögtön egy wellnessel kezdünk, festői környezetben izzadunk a szaunàban.

Hasonlóan jó évet kívánok mind a 4 olvasómnak!

Színesen telik az ünnep. Nem kell dolgozni, bár mint ma megtudtam, 23-án vészjósló kör emailt kaptunk, létszámstoppal, bónusz kifizetés stoppal stb., ezek nem kellemes karácsonyi ajándékok.

Na de ezeket az apró bosszúságokat (plusz a mai hígfosást) leszámítva kitűnően mulatunk. Még karácsony előtt itt járt az anyós vidékről (bár állítólag Győr nem vidék, csak a pestiek szerint), és turistáskodtunk vele, séta a Várban, ebéd Dérynénél, és a karácsonyi vásárok egybefüggő hálózatának megtekintése volt a program. Egy szemüveg nélküli árus a Várban leszólított, hogy English? Deutsch? Á már tudom! Japanese!! Ráadásul nem viccelt, legalábbis a meglepett arca mikor magyarul visszaszóltam nem ezt mutatta, nekem pedig a tanulság, hogy módosítanom kell a hajcsat viselési szokásaimon. Mindenesetre Budapest pöpec, az anyós nagyon cuki, a forralt borban pedig igenis marad alkohol, nem fő ki minden. 

Az ünnep színességét bizonyítja, hogy "felnőtt színezőt" kaptunk ajándékba anyukámtól. Ez nem olyan, mint a "felnőtt film", tehát nem obszcén ábrákat kell kiszínezni, hanem művészi részletességű rajzokat. Nekem mondjuk kicsit stresszes, mert gyerekkoromban probléma volt a vonalon belül maradni (maradjunk annyiban, hogy más okozott sikerélményt akkoriban), de egyébként tényleg jobb elfoglaltság, mint pl. a telefonunkat nyomkodni, kikapcsol, pihentet, és úgy lefárasztja az ember kezét, mint mikor anno írni tanult, vagy mint manapság, ha véletlen kézzel kell jegyzetelni. 

A korábban már bejáratott sportokban is jeleskedünk, tollas, futás, sőt guggolás verseny is volt a napokban megint. Igaz, a versenyen csak én indultam, így legalább garantált a győzelem. Mondták, hogy törekedjek a stresszmentes életmód kialakítására, úgyhogy csak semmi versenydrukk. 

Volt még Star Wars nézés is, és kaptam Star Wars menüt (popcorn starwarsos dobozban + kóla starwarsos műanyag pohárban, starwars figurával), és a figuránál az volt, hogy lehetett választani, de már csak 1 féle volt, így én azt választottam, amit lehetett, de az egy új karakter, amit ugye ki választ a film előtt, amikor még nem ismeri az új karaktereket, nyilván ezért maradt meg a nyomorult, de aztán pont menő arc volt, úgyhogy nem bánom, hogy nem Csubakka lett.