Ma sikerült valahogy előcsalogatni az állatot a személyi edzőből. Úgy éreztem magamat, mint régen tesi órán, mert medicinlabdát (!) kellett egymásnak dobálni, közben guggolgatva, aztán ugyanezt felülésekkel, és közben rideg arcot vágott, hiába mondtuk, hogy most már nem akarunk többet, konkrétan mintha meg sem hallotta volna, és mindenből nagyon-de-nagyon sokat kellett csinálni. Persze közben kuncog az ember, és kicsit élvezi a szigort, mert tudja, hogy nincs igazán a tanárnő hatalmában, sem egyes, sem intő nem lesz. 

Ami változott, hogy tizenévesen nem emlékszem, hogy rosszul lettem volna a túl intenzív kardiótól, vagy ha mégis, senki sem rohant oda szőlőcukorral. 

Mindenesetre faszául kihajtottam magam, és egész hősies is voltam. A holnapi tollason pedig kinyírok mindenkit. Kemény harcos vagyok.