Most jön az évnek azon szakasza, amikor a kollégák/ismerősök azon stresszelnek, hogy „úristen, már csak 3 hét van a thaiföldi útig, hogyan fejezek be addig ennyi mindent”. Én próbálok nem felpofozni emiatt senkit, ami így a Nagy Visszarázódás és Kollektív Depresszió hetén nem könnyű.

Mondjuk most épp azon morgok, hogy a szemembe süt a nap az irodában, szóval lehet, hogy tényleg én vagyok az élhetetlen.

A sport sokat segít a stresszoldásban, tegnap 4-en tollasoztunk és mini meccseket játszottunk, és mindhárman megvertek. Nekem fontos mások pozitív önértékelése, ezért örülök a sikerüknek (nem).