Az élesztő nélküli kenyér tényleg olyan, mint a Dallas Bobby nélkül. Amióta minden korábbinál durvább a diétám, azóta ilyen felismeréseim vannak, például rájöttem, hogy az élesztő fontos. Mondjuk olyan dolgokat is éleszt a bélben, ami nem pálya, és kellemetlen meg kínos, szóval elméletileg valamit valamiért.

Mindez mindegy, mivel holnap megyünk síelni, igazán válogatott társaság, kedvesem + családom + barátaim, és lesz wifi és szauna, meg van hó, szóval egyelőre nem látom a buktatót, hátha nem is lesz.

Aztán meg kurvára jöjjön a tavasz.

Ellentmondásos, hogy egész eddigi életemet úgy alakítottam, hogy amennyire lehet, ne kelljen korán kelni, hadd aludjak, amíg csak lehet. Most meg rájöttem, hogy szeretem a hajnalt. Nem a sokáig fennmaradóst, hanem a korán kezdőst. Mostanában úgy indulnak a heteim, hogy hétfő hajnalban beülök az autóba, még sötét van, a dugó előtt vagyok, és vezetek 2 és fél órát. Ezalatt felkel a nap, kivilágosodik, akár ki is süt a nem sokkal korábbi korom sötéthez képest, és elindul az élet. Röpke idő alatt teljes a változás. Szeretem ezt átélni.

Az unokaöcsém ma 1 azaz 1 éves. Tegnap volt zsúr, és persze még nem nagyon fogta a lényeget, csak hogy mindenki körülötte áll, a nők könnyes szemmel, és sorra puszilgatjuk, meg kapott csomó Duplo legót, amit összerakni még nem tud, de szétszedni már időnként igen. Dobostortát kapott, és teljes természetességgel azonnal lekapta róla az egyik "dobot", és az arcába gyűrte. Aztán még egyet megevett, rutinos mozdulatokkal.

Azt is tudja már mondani, hogy "hamm" és hogy "hoppá", valamit göndör haja van, amit ha óvatosan kihúzol, simán 5-6 centi hosszú. Szóval szép és okos. Vajon kire ütött? :)

Kiszámoltam: 2 nap alatt 3 napnyi munkaórát dolgoztam. Ebben benne volt jópár óra külföldiekkel való jópofizàs, ami egyrészt extrán fàrasztó, másrészt viszont ingyen ebédeltem-vacsoráztam másfél napig. Bónusz feladat: hozd össze az inzulin diétát az új, semmitnemehetsz diétával és a folyamatos meetingekkel. 

Na de nem panaszkodom, túléltem, és a tv-ben a következő műsor folyam vár rám:

Két pasi meg egy kicsi

Két pasi meg egy kicsi

Csupasz pisztoly 2 és fél.

Perfekt nyálcsorgatós program, és még csak átkapcsolni sem kell.

Van az a teóriám, miszerint gyorshajtás esetén enyhítő körülménynek kellene számítania, ha bizonyos zenék szóltak gyorshajtás közben az autóban.

Például ha reggel 6.45-kor jössz az autópályán Bécs felől (oda szólít a szíved), és egyrészt nem szabad elaludnod, másrészt 9-re az irodában kellene lennem a kétes időjárási körülmények dacára, és akkor az új kedvenc rádióadódon, a szlovák Antena Rock-on megszólal ez (klikkelni lusták kedvéért Rage against the machine: Killing in the name), és kel fel a nap (irigyen nézed, hogy ő csak most, míg te már egy órája), és a fáradtság dacára boldog vagy, és felhangosítod, és (ciki vagy sem) bólogatsz a zenére, és akkor nanáhogy rálépsz a gázra egy hangyányit. Most komolyan, ér ezért büntetni??

Szűnni nem akaró gyomorproblémàim arra sarkalltak, hogy elmentem egy màgneses biorezonancia vizsgálatra. Alapból nem nagyon hiszek az alternatív orvoslàsi módszerekben, de ez volt màr, akinek segített, valamint veszteni valóm sincs (12 ezér Ft-ot leszámítva).

Nehezen döntöttem el, mit gondoljak, mert:

- a vizsgálatot végzõ doktornõnek borzas õsz haja volt

- bõ szabàsù lila szoknyàban volt, hippis felsõvel

- a vizsgálat abbòl állt, hogy az ujjbegyemet böködte egy fém pálcikával, miközben a számítògèpen különbözõ ètel fajtàk nevein lèpkedett, ès ha mèly hangon sípolt a gèp, akkor para az adott ètel, ha pedig magas hangon, akkor okè (fordítva hitelesebb lett volna)

- elolvastam pàr posztot arròl, hogy ennek az egésznek semilyen tudományos alátàmasztàsa nincs.

Ugyanakkor:

- kimutatta, hogy nem jò nekem a tej - ezt már tudtam én is korábban, de nem jutott eszembe közölni, szóval valamennyi köze máris lett a valósághoz

- nem jò a cukor, a színezèk, a tartòsítószer, az élesztõ - ezekkel azért nehéz vitàba szàllni. 

Sajnos az is kiderült, hogy nem jò nekem a csoki/ kakaò sem, èdesítõszerrel sem, ùgyhogy ezen a ponton kis híján elöntött a módszer iránt èrzett szkepticizmus, ès "à, fassàg az egész" felkiàltàssal majdnem ott hagytam a hippi külsejû nènit, de aztán gondoltam, hogy "a pènzemèr" csináljuk csak végig, aztán mondta, hogy az alkohol is kuka a cukor miatt, és akkor már némán zokogtam, de aztán a tegnap este egy pohàr vörösbor kíséretében elfogyasztott csoki torta szelettől jò kedvem lett, úgyhogy elhatároztam, hogy diéta ON, ahogy a mai fiatalok mondjàk.

Ja azt is mondta a néni, tiszteljem magam jobban, ezt mondjuk nem tudom, hogy kell, de majd dolgozom ezen is. 

Eddig még ma nem léptem szarba, pedig már itthon vagyok, és nem is tervezek kimozdulni, szóval még maximum az lehet, hogy rám jön a hasmars, amivel nem érek ki a wc-re, és utána még bele is lépek, de azért ennek az esélye szerencsére minimálisnak mondható. Megúsztam tehát.

Ráadásul a fodrász határozottan filmsztárosra szárította be a hajamat, csoda, hogy nem kínáltak meg utána egy filmszereppel a spárban. Mondjuk mire hazaértem, lelappadt, de az már úgyis mindegy.

Steinter Kristóf pedig vegán menüvel nyerte meg a Hal a tortánt. Pedig olyan húsimádóknak főzött, mint Fluor Tomi.

Egész jól alakul minden.

Ha ma nem lépek bele egy félkilós, félkemény kutyaszar kellős közepébe, akkor már túl is teljesítem a tegnapi napot.

Van ez a dolog, hogy kiküldtek 3 norvég divatbloggert Kambodzsába, hogy nézzék meg testközelből, hogyan készülnek a kedvenc ruháit, és ebből valóságshow-t forgattak. Nagyon király ötlet, én végignéztem, 1 órán belül végig lehet nézni mind az 5 adást. Nekem elsőre kicsit szájbarágósnak tűnt, ahogy végignézzük, hogy az elözö napon hármójuk által összesen keresett 9 dollárból próbálnak sikertelenül húst vásárolni, és közben hangosan mondják többször, hogy hát jééé, ebbõl nem jön ki! Hát hogyan élnek meg ezek a szerencsétlenek, és még ágyuk sincs! 

De összességében érdekes, mert kb. ugyanazokat a fasságokat mondják eleinte, amiket én is gondolok, hogy nekik nem annyira szar ez, mert nem ismernek jobbat, még ilyenek, aztán megkérdezik a mindig mosolygó varrónõt, aki heti 6 napon át napi 10 órában, vasárnap "csak" 8 órában végzi ugyanazt a varrási mûveletet, hogy " és boldog vagy?" és mondja, hogy hogyapicsába lenne boldog, mikor gyerekkorában orvos akart lenni, és éhezik a családja. 

Délután aztán az Ikeába vezetett az utunk, ahol megláttam egy cuki puha plüssállatot, és frissen tudatos vásárló módjára megnéztem a cìmkét, amire râ volt írva, hogy "design and quality by Sweden", és meg is nyugodtam, mert megjelentek a lelki szemeim elõtt a vidàm svéd munkavàllalók, akik 2 húsgolyó bekapàsa között varrogatnak kicsit, de aztàn tovább olvastam a címkét, és ott volt, hogy made in Indonesia, és akkor màr nem volt olyan jó a szàjízem, de közben meg iszonyú puha, cuki és jó az àra, szóval megvettem. A problémàm az, hogy nem làtok alternatívàt, főleg a ruhàzkodàs terén, bàr jàrhatnék Zoób Katiban (ô vajon hol gyártat?), vagy megtanulhatnék varrni (egyrészt muhaha, másrészt a textileket hol gyártják?), szóval így vagyunk berendezkedve, tényleg mi a megoldás akkor? 

Ha létre lehetne hozni egy gombnyomàsra egy bojkottot, az talàn szàmítana, de egyrészt ez fassàg, mert nem lehet, màsrészt jópàran éhen halnànak a hirtelen tàmadt munkanélküliség miatt.

Talán lehetne társadalmi felelősségvállalás a nagy cégek részéről, de ugye profit és versenyképesség, meg a nap végén a nagy többség a saját, egyéni érdekeit nézi, az is, aki döntéshozó a H&M-nél (ha elveszti az àllàsàt, oda a magánsuli a gyereknek), meg az is, aki megveszi az olcsó-divatos ruhàt, hogy csini legyen és beilleszkedjen a közösségbe, népszerű legyen és párt találjon/legyen szexuális élete stb. 

Mi legyen akkor? Süppedjek vissza az ikeás párnába? Már nem olyan kényelmes.

Itt lehet megnézni: http://444.hu/2015/01/26/a-legerosebb-valosagshow-amiben-norveg-divatblogger-fiatalok-elmentek-kambodzsaba-hogy-ruhakat-keszitsenek/

Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mi olyan kibaszott bonyolult a liftek használatban? Tényleg felismerhetetlen szimbólum a felfelé és lefelé mutató nyilak? Miért szállnak be, ha nem arra megy? Aztán meg szentségelnek, hogy jaj miért megy le a mínusz harmadikra, mikor ők felfelé mennek. És én miért akarok legbelülről kiszállni, a kurva anyámat. Miért szállt be elém a geci?

Tényleg nem értik, hogy azt kell megnyomni, amerre mennek, és csak akkor beszállni, ha kialszik az illetékes nyíl?

Az "okosabbja" esetleg megkérdi a bent lévőket, hogy felfele/lefele megy? Könyörgöm, ki van írva. Lehet, hogy indítok egy népnevelő missziót, és minden alkalommal, mikor liftre várok, elmagyarázom a többieknek. Előbb-utóbb csak elfogynak a tudatlanok.