Ellentmondásos, hogy egész eddigi életemet úgy alakítottam, hogy amennyire lehet, ne kelljen korán kelni, hadd aludjak, amíg csak lehet. Most meg rájöttem, hogy szeretem a hajnalt. Nem a sokáig fennmaradóst, hanem a korán kezdőst. Mostanában úgy indulnak a heteim, hogy hétfő hajnalban beülök az autóba, még sötét van, a dugó előtt vagyok, és vezetek 2 és fél órát. Ezalatt felkel a nap, kivilágosodik, akár ki is süt a nem sokkal korábbi korom sötéthez képest, és elindul az élet. Röpke idő alatt teljes a változás. Szeretem ezt átélni.