Szűnni nem akaró gyomorproblémàim arra sarkalltak, hogy elmentem egy màgneses biorezonancia vizsgálatra. Alapból nem nagyon hiszek az alternatív orvoslàsi módszerekben, de ez volt màr, akinek segített, valamint veszteni valóm sincs (12 ezér Ft-ot leszámítva).

Nehezen döntöttem el, mit gondoljak, mert:

- a vizsgálatot végzõ doktornõnek borzas õsz haja volt

- bõ szabàsù lila szoknyàban volt, hippis felsõvel

- a vizsgálat abbòl állt, hogy az ujjbegyemet böködte egy fém pálcikával, miközben a számítògèpen különbözõ ètel fajtàk nevein lèpkedett, ès ha mèly hangon sípolt a gèp, akkor para az adott ètel, ha pedig magas hangon, akkor okè (fordítva hitelesebb lett volna)

- elolvastam pàr posztot arròl, hogy ennek az egésznek semilyen tudományos alátàmasztàsa nincs.

Ugyanakkor:

- kimutatta, hogy nem jò nekem a tej - ezt már tudtam én is korábban, de nem jutott eszembe közölni, szóval valamennyi köze máris lett a valósághoz

- nem jò a cukor, a színezèk, a tartòsítószer, az élesztõ - ezekkel azért nehéz vitàba szàllni. 

Sajnos az is kiderült, hogy nem jò nekem a csoki/ kakaò sem, èdesítõszerrel sem, ùgyhogy ezen a ponton kis híján elöntött a módszer iránt èrzett szkepticizmus, ès "à, fassàg az egész" felkiàltàssal majdnem ott hagytam a hippi külsejû nènit, de aztán gondoltam, hogy "a pènzemèr" csináljuk csak végig, aztán mondta, hogy az alkohol is kuka a cukor miatt, és akkor már némán zokogtam, de aztán a tegnap este egy pohàr vörösbor kíséretében elfogyasztott csoki torta szelettől jò kedvem lett, úgyhogy elhatároztam, hogy diéta ON, ahogy a mai fiatalok mondjàk.

Ja azt is mondta a néni, tiszteljem magam jobban, ezt mondjuk nem tudom, hogy kell, de majd dolgozom ezen is.