Most nézem, a hárommal ezelőtti bejegyzésem tavasszal készült, arról, hogy mit szeretek a télben, azzal a céllal, hogy majd novemberben elolvasom, hogy jobb kedvre derüljek. Viccesen elbeszélgetek magammal, és így, hogy nem emlékszem erre, csak miután elolvastam, tényleg olyan, mintha valaki mással beszélgetnék. Ijesztő is kicsit.

Tény, hogy elindult az őszi műsorstruktúra, sőt, a Survivornak már vége is, viszont van csomó egyéb néznivaló, pl. most ismerkedtem meg a Bojack Horsemannel, ami olyan kellemesen beteg, hogy egyelőre imádom. Nem beszélve a Narcosról, meg még ott van a listámon egy évadnyi Black Mirror, meg csomó minden.

A kerti munkák tökre elhúzódtak az enyhe idő miatt (ej, nekem semmi se jó), pl. most szüreteltem le a "maradék" 8 kiló szőlőt, meg füvet is nyírtunk a hétvégén.

Szóval belevágunk a télbe. Azért nem mondom, hogy maradéktalanul lelkes vagyok. Bár a kiskutya örül, mert neki most van pont jó idő. Fáradhatatlan.