Holnap megyek Varsóba. Csak másfél nap, amiből egyet egy irodában fogok tölteni, de a maradék félben találkozni fogok a lengyel barátnőmmel, aki az egyik legőrültebb ismerősöm a világon. Onnét ismerem, hogy 10 évvel ezelőtt 3 hónapig szobatársak voltunk. Azóta mindössze kétszer találkoztunk, amiből az egyik egy hasonló varsói céges utam során volt, csak akkor annyira nem volt szabadidőm, hogy reggeli előtt találkoztunk egy órára, félálomban.

Őt úgy kell elképzelni, hogy nagyon alacsony (kb. 150 cm), és az egyik leghangosabb lány, akivel valaha találkoztam. Nem csodálkoznék, ha már az utca túloldaláról kiabálna felém, hogy Hey Hungarian Bitch!!! Asszem ráadásul kicsit bipoláris is, dehát én gyűjtöm a szokatlan embereket.

A legjobb az egészben, hogy szinte sosem beszélünk, de ma írtam neki, hogy holnap ott leszek, és eldobott kapát-kaszát, hogy mindegy, hogy hogy, de mindenképp találkozzunk. Miatta megéri kimenni.

De azért itthon maradni sem lenne rossz. Például mert a szerdai impróról is lemaradok.