Bárki bármit mondhat, tökre tavasz van. Ma például kabátban melegem volt, ahogy magamba szívtam a napsugarakat a kertben. A saját kertünkben, ugyebár (még nem szoktam meg a kertbirtokos státuszt). Amivel rengeteg a teendő, de a miénk, és földesúrként, peckesen cuppogunk végig a sárban. Az is kiderült ma, hogy a csúnya sövény alatt cuki hóvirág lakik, nem is egy.

Miután kiélveztem a kertet, lenyomtam az év első futását, amitől rettegtem, de simán ment az 5 km (tudom, kevés, de 2x annyi, mint amennyire számítottam), és titkon élveztem is. 1 pulcsiban voltam, izzadtam, sütött a nap, az Omszki-tó pedig még mindig keményre volt fagyva. Tavasz-ígéret ez is.

Jövő héten síelünk, utána pedig tényleg jöhet ezerrel a jó idő.

Napfényjárjátaszívemújra