Csupa menőség az életem, például részt vettem életem első impró fellépésén (improvizációs előadás), ami az impró kurzus záró akkordja volt, és ahogy az egyik imprós pajtás megjegyezte, kicsit olyan volt, mint az anyáknapi előadás, ahol bármit csinálnak a kis ügyes ovisok, anya büszkén tapsol. Na de persze nem ilyen volt mégsem, mert 120 néző volt, és abból fejenként csak 4-5 ismerős, a többi idegen, és elképesztő para volt, de ami az igazán megdöbbentő, hogy rohadt jól éreztem magam előadás közben, és időnként az órámra pillantottam, hogy "jaj de kár, már csak fél óra van", és ezt kurvára nem gondoltam volna. Egy kibaszott rocksztár voltam, na (nem).
Amúgy mindenki-de-mindenki menjen imprózni, mert csuda élvezetes, és egy nagy világtanulási folyamat. Na de csak kicsit tűnhetek lelkesnek.