Barátnőm, eksztázisban, netet böngészve: "júúúj, Caro Emerald lesz a Strand fesztiválon! Nééézzük meeeg!"

Én: "Hát persze drágám!" (Magamban: az meg ki a faszom?)

Aztán rágugliztam, és rájöttem, hogy csomó számát ismerem, hát persze, és nem értem, hogy nem állt össze nekem, hogy van egy ilyen nő, aki ezeket a számokat csinálja. (Pedig a csobottadél is elénekelte valamelyiket az X-faktorban.) 

Úgyhogy az idei fesztivál szezont nekünk Caro Emerald és az utána következő Péterfy Bori jelentette, (megnéztük őt is, ha már ott voltunk). Nagyon jó volt C.E., időnként még a hideg is kirázott, és a színpadon nagyon muzikális volt mindenki, én is akarok trombitálni. 

Borit még nem láttam élőben, és kicsit laposabb volt, mint amire számítottam, na nem az idomai, hanem a buli, például nem volt a 2 kedvenc számunk és kevesen is voltak.

Aztán a hamburgerre várva megtalált minket egy régi ismerős, aki nem rég óta szingli 8 év kapcsolat és majdnemházasság, közös házvásárlás stb. után, és merev vicsorral magyarázta, hogy ő jól van, és mennyit randizik, és 15 perc monológ után megkérdezte, hogy még mindig az xy cégnél dolgozom-e, mondtam, hogy hát én ott sosem dolgoztam, majd legyintett, hogy mindegy, ugyanaz az iparág, majd visszament a randi partneréhez, aki már korábban közölte vele, hogy nem tud vele komolyan tervezni, és az egész egyszerre volt szánalmas, szomorú és kijózanító, aztán hajnalra hazaértünk, és ma egész nap a kertben nyaraltunk.

Zárásképpen pedig egy kép a reggeli kávémról, bizonyítékul, hogy nem szeretek kilógni: