Képzeljétek, úgy alakult, hogy egy férfival élek együtt, már több mint egy hete. Egy magas, kigyúrt, jóképű férfival.

Ne aggódjon/örüljön senki, nem váltottam csapatot, csak előállt egy olyan helyzet, hogy Barátnőm unokatesója (a kigyúrt jóképű) Pesten kapott állást, pedig eredetileg nempesti, és amíg nem tudja, jó lesz-e, addig nem megy albérletbe, hanem hétköznap nálunk alszik. 

Vicces, mert tökre elfelejtettem, hogy milyenek a férfiak így napi szinten testközelből, már eleve hogy ilyen nagy bicepszek forgolódnak körülöttünk, meg fekete tusfürdős flakon van a kád szélén, nagy cipők a cipőtartón stb. Megszoktam, hogy nálunk minden kicsi és csajos.

Meg hát ugye a kommunikáció, például mikor hazajöttünk a nyaralásból, lejött segíteni a táskákkal, és Barátnőm mondta neki, hogy elég, ha a 2 nagy táskát felviszi, a többit majd mi, és egymásra néztünk, hogy biztos lejön majd, hát látta, hogy még milyen sok van, és hát nem jött le, mivel mondtuk, hogy elég, ha felviszi a 2 nagyot.

Mindezek mellett pedig átszereli a konnektort, leemeli a bojlert és nem félünk, mikor ott van. 

Jó csapat leszünk. De azért nem fogadjuk örökbe :)