Igyekszem meglovagolni a kerékpárt, azaz ha már ennyit tekertem mostanában, nem abbahagyni, ezért ma is azzal jöttem a dolgozóba. A szintidőm sokat javult, mert most a legrövidebb úton jöttem, nem kolbászoltam semerre, és nem álltam meg fényképezni sem. Meg kicsit meg is húztam. Így már csak 20 perccel több, mint kocsival.

Attól félek, ezzel meg is volt a nap fénypontja, mert egyrészt most már tényleg neki kell állni a melónak (a tegnap elment a kultúrsokkal, eszméléssel), másrészt a hazaút lehet, hogy fájni fog. Bár hátha a segg is edződik, a többi testrésszel együtt.