Aki szeretne igazán erős színházi élményt, az menjen el a Centrál Színházba az Edith és Marlene című darabra. Edith Piafról és Marlene Dietrichről szól, tele sokfajta női energiával, és kb. 3x sírtam el magam, olyan erős emóciókat ébresztett bennem. És az a durva, hogy Marlene iszonyú jó nő (Nagy-Kálóczy Eszterből ki van hozva minden, ami lehet, és nagyon jól áll neki a szuperszexi díva), de a kis Piaf (jelentése veréb, és a nő amúgy 142 cm volt igazából), egymilliószor izgalmasabb ember. Idegbeteg, depressziós, csúnya, alacsony stb., és mégis.

A darab feléig azt éreztem, de jó, hogy nem vagyok Piaf, aztán a végére már teljesen mást gondoltam. Azt mondjuk sajnálom, hogy semmi utalás nem volt a köztük lévő erotikus viszonyra, pedig állítólag ilyen is volt. Vagy legalábbis Markene mindenkire ráment állítólag. Na jó a mindenki túlzás, csak ilyenekre, hogy Greta Garbo. Amit azért megértünk valahol.

Marlene és Greta: