Az impróban az a nehéz, hogy sok ember van, akiknek dűlőre kell jutnia egymással, közös döntéseket kell hozni. A  tökéletes demokrácia terepe ez. Vannak komoly vélemény különbségek. Például hogy mennyire jó, ha az ember a biológiai nemétől eltérő nemű karaktert jelenít meg. Szerintem szuper, hiszen a múltkor víziló voltam meg kakas, vagy ágytakaró vagy vasaló, miért ne lehetnék akkor férfi is, ha ezt kívánja meg a történet? Mások szerint ez "zavaró a nézőknek". Szerintem a nézőt az zavarja, ami a játszót. Például azt is tudja a néző, hogy igazából nem vagyok béka, meg űrhajós sem. Egyelőre nincs megoldás erre a kérdésre, de engem eléggé frusztrál.

Vagy például lesz előadásunk a nagyközönség számára a jövő héten, és nekünk kell csapatokat alkotnunk, és kitalálni, milyen játékokat játszunk. Ez látszólag könnyű, de igazából nem.

Érdekes megfigyelni magam egy ilyen, új közegben. Az önismereti út folytatódik. A gyanúm pedig erősödik: kibaszottul /közepesen antiszociális vagyok.