Hogy mára is legyen kis adrendalin, kipróbáltuk a supot. Tudod, amikor egy szörfdeszkán állsz, és állva evezel. (Igazából nem szörfdeszka, de itt, a balatoni vizibicaj-és szörfkölcsönzősök ezeket adják ki erre a célra.)

Hát én tökre izgultam, mert ennyi idősen már félek az új dolgoktól, ráadásul én egy extra billegős, keskeny darabot kaptam (gondolom versenyverda), míg Barátnőm egy szélesebb, stabilabbat. Mivel kettőnk közül ő az ügyes (én inkább a kitartásommal érvényesülök), rögtön mondta, hogy cseréljünk, én meg hogy nane, hát megy ez nekem, hiszen lekvároskanállal a kezemben születtem.

(A lekvároskanálról annyit kell tudni, hogy apukám nagy kenus, és pici koromtól vittek magukkal kenu túrákra, ahol kaptam egy kb félméteres, ú.n. lekvárfőző kanalat, hogy azzal evezzek, hogy komplett legyen a fíling.)

Na és persze mentünk is szépen befelé, és már olyan magabiztos lettem, hogy hanyaggá vált a korábbi beszari-de-stabil testtartásom, és jól lebillentem a deszkáról. Miután ilyen módon megkeresztelődtem, már tényleg nem volt mitől tartanom, és tök jól evezgettünk mindenfelé.

Otthon jöhet majd a sup jóga, az is nagyon klassz lehet. Tarthatna még sokáig a nyár.

Fhú mi volt itt tegnap. A fene se gondolta volna, hogy kiteszik az index főoldalra a szuperprovokatív fehér inges posztot. 45 ezer látogató, 65 ezer oldalletöltés. 43 db-nál jártak a gyalázkodó kommentek, amikor kikapcsoltam a kommentelési lehetőséget. Kicsit megtudtam, milyen lehet Vajna Tímeának :)

Van tanulság is azért:

- Aki kurvának áll, ne csodálkozzon, ha megbasszák (nyilván technikailag benne van ez a pakliban, de a faszomse gondolta volna, és pont hétfő reggel, ami egy frusztrált időpont)

- Én mondom mindig, hogy minden a kontextus - hát tényleg. Tök más, ha az a 30-40 ember olvas, aki amúgy is, és ismeri az iróniát, amivel magamat is legalább annyira sújtom, mint másokat, mint amikor kikerül egy ilyen helyre, a megfelelő kiemelésekkel, és persze beleírom, hogy írja meg mindenki a véleményét, mivel amúgy soha, senki nem ír semmit - házhoz mentem a lófaszér, na.

És most megyek a strandra, megszámolom, hány emberen van fehér ing. (Irónia, szóltam.)

A balatoni nyaralóknak van egy sajátos fajtája: a Fehér Ingesek. Ők azok az emberek, akik a part menti, olajszagú halbüfébe is úgy mennek, hogy felvesznek egy vasalt fehér inget. Általában vastag anyagú, hosszú ujjú példányt.

Eleve nem értem, hogy amikor otthon állnak a szekrényük (gardróbtermük?) előtt, és pakolnak a Balatonra, akkor hogy merül fel, hogy "áh ezt még gyorsan kivasalom, mert mindenképp vinni szeretném". Vagy hogy történik? Hogy kerül le a Balatonra az élére vasalt fehér ing?

És persze a kérdés: miért viselik? Hogy kitűnjenek a trikós "parasztok" közül?

Ahogy megfigyeltem, a fehéringesek gazdagok. Nagy, fényes dzsipekkel jönnek. Talán egzotikum nekik, hogy nem csak a Márga bisztróban lehet ebédelni, hanem a halsütőnél is. Valószínűleg tehát tényleg az anyagi helyzetüket próbálják kifejezni, némi plusz izzadás árán. Hiszen nem mindenki olyan szemfüles, mint én, hogy megnézze, milyen autóval jöttek.

A fehéringesek legfelső szintje: a fehéringes párok. Ahol anya is, apa is fehér ingben eszi a halat/lángost. Ezeknél a pároknál vagy az van, hogy nincs más a bőröndjükben, csak fehér ing, vagy az, hogy egyeztetnek, hogy na akkor ma mindketten fehér ingben menjünk. Vajon kinek az ötlete ez ilyenkor? Hogyan születik meg a döntés?

Tényleg érdekel a téma, ezért aki többet tud erről, mint én (neadjisten' hekkezett már fehér ingben a Balatonon), az ossza meg a tudását, tapasztalatát, motivációit velem.

Elég menő, hogy míg beérek a kaputól a házig, minden nap leszüretelek ezt-azt. Lassan a paradicsomok is éregetnek, bár a napi 2 szem koktélparadicsommal egyelőre nem vagyok sokkal beljebb.

A körténk isteni finom, de ott pl. tökre nem tudom, mikor kell leszedni. Meg a paprikát sem. Nem tudom, hogy kis termetű, vagy éretlen.

Ezen kívül, holnap megkezdjük a szabadságunkat, amit már nagyon várok. Mondjuk durva, hogy régebben ilyenkor pár estén át nyomtam a túlórát és az ügyek elsimítását/átadását, most meg lófaszt se csinálok pár email, out of office beállítás és viszlát.

Erősen megváltoztak a körülményeim tehát. A kívánt irányba.

A múlt hét szupereseménydús volt.

Kiemelendő a 2 db grillparty, amit rendeztünk. Az első szerdán volt, nővérem szülinapja céljából, családi körben. Nagyon készültünk, és drukkoltunk az időjárásnak, optimizmusunkat bizonyítandó kint terítettünk meg - aztán az előétel (kecskesajttal töltött kápia paprika grillezve) felénél járva mindenki fogta a tányérját és rohant befelé. Kivéve szegény Barátnőmet, merthogy valakinek be kell fejeznie az épp csak elkezdett sütést. Úgyhogy esőkabátban állt kint, csuromvizesen, az ömlő esőben, és sütötte a húsokat és zöldségeket, míg mi bentről drukkoltunk neki és adogattuk a tányért, vagy amit éppen kért.

A második buli pénteken volt, itt már kegyes volt az időjárás, és 16-an voltunk, ami azért nem éppen kevés. És abból látszik, milyen jófej barátaink vannak, hogy annyi mindent hoztak, hogy bőven pluszosan zártuk a bulit. Legalábbis ennyi alkohol még sosem volt otthon, mint most, a buli után. Pedig ittak is, sőt volt smárolás is (nem párocska!), szóval igazán rendes buli volt.

Szombat-vasárnap semmi dolgunk nem volt, és tökre nem is találtuk fel magunkat. Kicsit buziztuk a paradicsomokat, meg néztük a VB-t, és ennyi. Valahogy mégsem esett jól a semmittevés, de képtelenek voltunk aktivizálódni. Ilyen is kell, gondolom.

Egyre jobban erősödni látszik a teóriám, miszerint Csopak a világ közepe. Az egy dolog, hogy én ott töltök minden nyáron minimum 2 hetet, kb. 4 éves korom óta. Na de kiderült, hogy Barátnőm is ott gyerekeskedett nyaranta, ráadásul egy utcában laktunk (!). Az is lehet, hogy már akkor együtt homokoztunk a strandon (hehe), csak nem emlékszünk.

Na de mindenki más is oda jár. Például mindig vannak ott random ismerősök, akikkel összefutunk. A rengeteg facebook becsekkolás is mutatja, hogy MINDENKI odajár. Ne meg most pl. apukám meglátta egy imprós társamat a strandon, és leszólította és jól elbeszélgettek. Olyan is volt, hogy a kertmoziban (merthogy Csopakon az is van) ismerősök ültek az előttünk lévő sorban. Na meg most Milonkánál olvasom, hogy ő is ott nyaralt.

Szóval Csopak világváros. Szeretem.

Múlt héten teljesítettem a tervet. Meglehetősen élveztem a wakeboardot, aztán kerti parti volt nálunk, ahol mindenki nagyon aranyos volt, hoztak nekünk szempillaspirált meg hűtőmágnest meg mindenmentes sütit, és sokat nevettünk, például tinderes történeteken is, amik nyilván egyszerre borzalmasak és viccesek, de amíg az érintett röhögve meséli, addig én is röhöghetek.

Továbbá végre megtörtént az a szerencsés egybeesés, hogy

- jó idő van

- Balatonon vagyok

- egészséges vagyok.

Végre lehetett úszkálni, napozni, matracozni, lebegni, fröcskölni, Tihanyt bámulni a vízből.

Kapolcson is voltunk, szerintem ez a világ legcukibb fesztiválja, láttunk Nagy Ervin - Pálos Hanna előadást Taljándörögdön, meg Pink Martini koncertet, és persze üldögéltünk a Momentán udvarban soksok előadáson keresztül, ami kicsit feels like home, ez sokkal jobban hangzik angolul, mint magyarul, na. Meg kicsit várom is már, hogy imprózhassak. Amire már csak 1 hónapot kell várni, mert megyünk imprótáborba, képzeljétek. Barátnőm is jön, aki imprószűz, szóval nagy kaland lesz.

Most meg kéne dolgozni, de nem megy túl jól, mert nincs itt senki szinte az iriben, és én is minek, hiszen ezen a héten sem dolgozom többet, mint a múlt héten. Illetve lesz teendő, mert 2 db kertipartit is tartunk. Szóval most főállású húspácoló leszek.  

Holnaptól indul a high life, mert szabin leszek a hét végéig. Holnap reggel wakeboard, délután grillparty, csütörtökön pedig irány a Balaton, ahonnét pedig irány Kapolcs. Kapolcson van Momentán-udvar, ahol majd jó sok imprót nézünk, meg Pink Martini, meg színházi előadások, meg ilyenek lesznek.

Jó idő lesz, és végre nyaralunk kicsit, vagy ilyesmi. Egyrészt ránk fér, másrészt megérdemeljük.

A csajom 4 éve nem wakeboardozott, és 3 éve ismerem. Tehát ebből következik, hogy még sosem láttam wakeboardozni, csak fotón. Nagyon menő urgatós képei vannak, de hát a mai photoshopos világban mit lehet tudni, mit jelent ez valójában.

Na de tegnap ez is megváltozott, mert végre ő is csúszott velem (nagy duzzogva a lassú pályán, és nem találva egészségügyi kifogásokat). Na és hát láttam, hogy tényleg iszonyú menőn nyomja. Tudjátok, van az a típus, aki akkor is sportos, ha évek óta semmit nem mozgott - na ő ez a fajta. Egyrészt igazságtalanul bosszantó, másrészt pedig szuperszexin vonzó. Meg olyan büszke voltam rá, és magamra is, hogy ennyi idősen ilyen vagányan csúszkál(unk), és milyen király program ez, és de jó nekünk együtt, és de szeretjük egymást. Persze nem a wakeboard miatt. Értitek na. (*Romantikus sóhaj*)

Onnét tudod,hogy már egész jól megy a wakeboard, hogy száraz fejbúbbal mész haza. Ez azt jelenti, hogy egyszer sem estél el. A búb alatti részek mindenképp vizesek, mert csak úgy tudsz kiszállni, hogy elengeded a kötelet, lesüllyedsz és kiúszol. Én pedig nem tudok úgy úszni, hogy kitegyem a fejem ennél jobban. Még mellényben sem. 

A másik csoda a mai napban, hogy vettem még  a héten valamikor egy Lázár Ervin novelláskötetet. Nem tudtam, hogy a remek gyerekkönyveken kívül felnőtteknek is írt, de amikor megláttam a könyvet, gondoltam, megéri a 990 Ft-os befektetést. Na hát nem hogy megérte, de ma teljesen rákaptam. Szerintem csodálatos. És most mindent de mindent elolvasok tőle, amihez csak hozzájutok. IMÁDOK így rajongani. Meg jókat olvasni. 

Ez egy ideális vasárnap, pedig kb. 2 órán át takarítottam a teraszt. Mondjuk legalább tiszta, ami azért is fontos, mert az elkövetkező héten 3 db grillpartit rendezünk. 

Update: Lázár Ervinnek tényleg nem nagyon vannak felnőtt művei. Legalábbis a zinternet szerint. :(