Nagy nap lesz holnap: premier előtt megnézzük a Némó mese 2. részét!! Ennél jobban kevés dolgot várok, talán hogy kész legyen az új fürdőszoba burkolata, de még azzal is türelmesebb vagyok.

Üröm az örömben, hogy a Metropol rendezi a vetítést, akik ugyebár ma jelentek meg utoljára... lehet sejteni, mennyire voltak ezzel tisztában, ha másnapra még ügyfél mozizást szerveztek. Szomorú ez nagyon. Vagy lehet, hogy csak elfelejtették, ahogy Szenilla tette volna.

 Nos, a tetőablakot tényleg odébb lehet tenni. És még csak nem is kell vödröt tenni az eredeti hely alá. Szépen alakulnak tehát a dolgok, és lassan összeáll minden, fejben legalábbis mindenképp, és már van, hogy örülök is. Házunk lesz!

Amikor meglátod, hogy rossz helyre tették be a tetőablakot, az priceless élmény. 2 méterrel odébb sikerült, mint ahová kértük. Azt mondják, odatették, "ahová a szarufa engedi." Tiszta mázli, hogy legalább a helyiség stimmel...

Persze nekik áll feljebb. Közölték, hogy "arrébb tesszük", és mikor kérdeztem, hogy mégis hogy (cserepet bontottak, átvágták a födémet stb., rossz helyen), akkor aszonták, hogy "a technikai részletekbe ne menjünk bele".

Sírok.

Ha azt olvasom egy színdarabról, hogy "habkönnyű szórakozás", vagy "könnyű nyáresti darab", akkor arra szoktam gondolni, hogy csakaztne, inkább megnézem a Fűrész 8-at (amit pedig igen utálok). 

Na de tegnap mégis volt egy ilyen, amit megbízhatónak tűnő források ajánlottak, és hát tényleg. A Játékszínben a Legyen a feleségem! című darabot tekintettük meg, és konkrétan annyira röhögtem, hogy a poénok egy részét nem is hallottam. Kovács Patrícia egy Állat, a szó legjobb értelmében és nagybetűvel. Olyan jó lehet.

Jó ötletnek tűnt a mozaikcsempével kirakott polc a mosdó alatt. 

22 ezer volt az ára az ehhez szükséges mozaik csempének.

Már nem jó ötlet a mozaikcsempével kirakott polc a mosdó alatt.

- Az előszobában miért 20.000 az anyagköltség a burkoláshoz, amikor a konyhában 5.000, pedig ugyanakkorák?

- Hát azért, mert oda kell tapadóhíd! Máshogy azt nem lehet!

Éljen az építőipar. Így integetek a húszezreseimnek, és hát persze, hogy nem értem. Mi a geci az a tapadóhíd?? 

Visszatérő kérdés, és a költözés, lakás felújítás során többször szembesülünk vele, hogy nem tudjuk, hogyan kezeljük és kommunikáljuk azt, hogy Barátnőm és én egy pár vagyunk. Alapból nem kommunikálnám sehogy a mesterembereknek, költöztetőknek, mert eskáhá, de nem értik, miért ketten adunk nekik utasításokat, és akkor most valójában melyikünk költözik, és miért vitatjuk meg egymással, hogy hová kerüljön az ágy. 

Ilyenkor jönnek a puhatolózó bepróbálkozások, pl. "ezt a húgoddal, vagy kicsodáddal már megbeszéltem, vagy ő a nővéred?" Meg összeraknak mindenféle verziót, ami a kérdéseikből derül ki, pl. hogy az az én házam, és ide kellett hozni átmenetileg a barátnőm/húgom cuccait, és akkor én mióta lakom itt, szóval ez marha idegesítő. De azt sem találjuk opciónak, hogy amint belép a 3 fiatal költöztető srác, megmondjuk nekik, hogy mi egy pár vagyunk. Ne kéjenckedjen senki. 

A kivitelezőnél kipróbáltam, hogy elmondtam neki az elején, hogy ez a ház kettőnké, és mindkettőnkkel fog majd egyeztetni, tisztázzuk az elején. Látszólag a szeme sem rebbent, de szerintem ő is azt hiszi, testvérek vagyunk. Állítólag hasonlítunk. 

A sok stressz, nulla szabadidő és állandóság megtette a magáét, a gyomrom (a lelkiállapotom szócsöve) azt mondta, chillog, neked nyugalom kell, ezt előkészítendő fossál egész éjjel, és akkor másnap garantáltan nem mész sehova, ülsz a picsádon. 

Így is lett, most élvezem a home office-t, közben van időm testet ápolni (szőrtelenítés, hajmosás), senki nem szól hozzám, kicsit dolgozom is, csak kávét nem merek inni, pedig annyira kívánom, de hát egyszer élünk és úgyis fosok, szóval akkor miért ne? 

Annyira fel tud dobni p. egy mosógép reklám, mert azt juttatja eszembe, hogy van olyan háztartási eszköz, amit nem kell megvásárolni az új lakásba. Mosógép mellett, például hűtő is van. 

Elkezdték a felújítást, és 1 nap alatt romosra bontottak mindent, ami persze tök jó, mert

1. gyorsan haladunk

2. mi akartuk,

de azért ijesztő a látvány. Végül úgy döntöttünk, a laminált padlót is cserére ítéljük (eredetileg nem akartuk), ami igen jó ötletnek bizonyult, mert alatta iszonyú büdös, félig berohadt szőnyeg darabok és padlószőnyeg lapultak. Ez kicsit megmagyarázza, miért volt olyan fura szag. Meg el is gondolkodtat, hogy mi lehet még beépítve, remélem, csontvázakat nem találunk. 

A költözésben az a jó, hogy ideális esetben viszonylag ritkán kerül rá sor az ember életében, és szintén ideális esetben mindig valamilyen előre lépés következménye (fészek elhagyás, társsal összeköltözés, nagyobb ingatlanba költözés). 

Nálunk is így történt, de amíg zajlik a felújítás, a nővéremnél és kedvenc unokaöcsémnél lakunk. Szerencsére van hely, és szívesen látnak, csak egyelőre nagyon furcsa minden, és persze átmeneti. A kislakást is megsirattam, meg még fogom is, ahogy magamat ismerem, mert 7 évet éltem ott, és szerettem nagyon, mert cuki, meg mert az első saját, meg mert közel van minden, és alacsony a rezsi, és virágok vannak az ablak alatt, és már sírok is, pedig sokkal jobb lesz az új, dehát túlkötődési problémáim vannak. 

Unokaöcsém 2 éves múlt, és eljött nála a "miért" korszak, és meglepődve tapasztalom, hogy főnevekre kérdi, hogy miért, pl. ez micsoda? Kulcs. Miért? Szóval vannak ott is kihívások, de közben meg olyan okos és cuki, hogy már most tudom, nagyon fog hiányozni, ha beköltözünk a véglegesbe.