"Bringával a munkába" napot szerveztem mára. Végül csak én jöttem bringával. Ebből következik, hogy

- szívós geci vagyok

- nem vagyok vezéregyéniség.

A látvány mindenért kárpótolt, a Megyeri-hídról a Duna csodás, háromszor álltam meg fényképezni. Azt az egyet nem tudom, hogy fogom bírni az 1 órás tekerést hazáig, megfáradt habtestemmel, cingár lábaimmal.

Tegnap táboroztunk: áthúztuk a matracot a másik szobába, kipróbálandó, hogy mennyire hallatszanak a kakasok. Az a durva, hogy semennyire. Ezt onnét tudjuk, hogy alig aludtunk valamit, mert vártuk a kakast. Helyette az út és a HÉV zaját halljuk, ami a kakashoz képest altató.

Érdekes a kontraszt, pedig a 2 szoba közvetlenül egymás mellett van, és az egyik falu (kakas, liba, tyúk), a másik város (HÉV, autók). Urbánus lelkem nyugalomra lelt.

Az új lakhelyünkön megkezdődött az integrálódás a természetbe, mit nekünk EB, ha olyan küzdelmet nézhetünk, ahogy a hangya a nála 10x nagyobb, halott legyet próbálja eljuttatni A-ból B-be. Lenyűgözően erős és kitartó, esküszöm, segítettem is volna neki,ha tudtam volna, merre akar menni.

Darázs fészkünk is van, és elsőre azt hittem, nem élnek a darazsak, mert nem mozdultak, aztán láttam, hogy zsong az egész. Para.

A szobában a zöld falon jól mutat a szöcske (őt nem is zaklatjuk), a szárnyashangya inváziót elhárítottuk, a kakas pedig továbbra is a főgonosz. 

Érdekes módon a kakast kezdjük megszokni. Minden reggel felébredünk rá, egy kurvaanyád erejéig, aztán alszunk tovább. Ezen kívül is kurva jó itt. Konkrétan el sem hiszem, olyan szép a kilátás, és az egésznek van egy sajátos hangulata, és nyugodt, és nagy, és a miénk.

Őskáosz van, mindenhol dobozok, a szekrények nincsenek még összerakva, átmeneti melegvíz megoldásunk van és hangya invázió, de közben meg kurvajó, és még milyen jó lesz. 

Csodás na.

A kibaszott kakasok.

Az van, hogy beköltöztünk, és hajnali fél háromtól az megy, hogy kukurikú. 2 éjszakánk volt eddig az új otthonban, abból az első elviselhetetlen volt a kakasok miatt, a második sokkal jobb, mert nem kukorékoltak annyit. Ebből látszik, hogy a kakas is ember - neki is lehet jobb és rosszabb napja. Kakaspörkölt a megoldás. 

Meleg víz sincs, mert beadta a kulcsot a kazán. Fazékban melegítjük a fürdővizet, szerencsére a gáztűzhely működik. Másfél hónap és párszáz ezer forint kell csak a megoldáshoz - járhatóbb út, mint a kakas-probléma esetén.

Amúgy szép lesz nagyon, nem is volt kedvem reggel eljönni, nézegettem volna a kilátást az erkélyről, vagy pakolgattam volna a dobozokat - de hát abból nem élünk meg. 

Na közben szóltak, hogy nem lesznek ma kész. Nyilván amiatt, hogy az anyag, amit festenek, nem jól szívja a festéket. Nem az ő hibájuk tehát.

Motivációs válság telepedett rám, mert kiderült, hogy valszeg lefújják azt a projektet, amin fél éve dolgozom, fasznak csinálok akkor bármit is, és a döntés indoklása is gyenge lábakon áll, úgyhogy most duzzogva indexet olvasok, meg páraelszívót rendeltem, és ha így haladok, kimegyek az Obiba létrát venni, mert annak van értelme, mert érik a meggy a kertben, és a hétvégén le kell szedni. 

Egyelőre nem szóltak, hogy ne tartanák a mai átadási határidőt a házra, de amiatt sem hívtak, hogy hányra menjünk. Baljós árnyak.

Talán kicsit száni, hogy mikor autózom át a kedvenc hídjaim valamelyikén (Margit, Erzsébet, Szabadság, vagy bármelyik), akkor elfog a nosztalgia, hogy "imádom Pestet és nem akarok elköltözni", mert hogy a lakcím kártyám már gyártás alatt van, és az lesz ráírva, hogy "Budakalász", valamint: VASÁRNAP KÖLTÖZÜNK!!! 

Olyan izgi, nem is aludtam, bár lehet, hogy az a telehold miatt volt. 

Nem bírja a paraszt a szántást, tartja a mondás, és tényleg. Fél óra gazolástól és szőlő kacsolástól (már ilyet is tudok!) izomlázam van. 

Hét végén beköltözünk, vagy nem, mert rém csúnyán festettek ki, és ma reklamációs fogadóórát tart a hirtelen haragú kivitelezőnk, kicsit félünk is tőle, ami egy vicc, meg hát ami csúnya, az csúnya, és ugyebár nem ingyér dolgoznak (sőt).

Élvezném már kicsit a nyarat, de egyrészt nincs, másrészt nem érek rá. Aztán arra eszmélünk, hogy szeptember van, ismerem ezt. 

Most már egészen biztos vagyok benne, hogy Budapesten minden gyerek kocsival jár iskolába.

Vége a sulinak, és eltűntek az autók.

Bezzegazénidőmben, busz, metró, villamos, séta.