Nnna, még csak 2 napja tart a nyaralás, de máris annyi minden történt. 

Például átmentünk a déli partra, és megittam egy fél üveg rosét, amitől állítólag szokatlan mértékben berúgtam, és Barátnőm azt parázta, hogy be lettem ginázva, mert a kétes életű unokatestvérétől kaptuk a bort, és furán volt lezárva. Szerintem minden oké volt, különösen tetszett a naplemente meg a vihar, meg a fürdés a vihar előtti, selymes, csendes vízben. (Remélem ezek tényleg voltak, nem csak a ginától képzeltem - bár ha élethű élmény volt, és nincs semmi bajom, akkor le is szarom.)

Meg családoztunk, ettünk gulyást, kukoricát, és mekit is Siófokon (a ginától mindig megéhezem), most pedig élvezem a "hidegfrontot", hogy 32 helyett csak 28 fok van. 

A tétlenség mondjuk kurvára nem megy még, de hát a lassulást nem lehet felgyorsítani. Esetleg kis ginával hátha. 

Annyira durva, hogy minden hogy változik, és néha mennyire tervszerűen, például tavasszal ideírtam a blogba, hogy a cél, hogy júniusban az erkélyemről igyam a kávét (ami nyilván azért érdekes, mert tavasszal még csak kávém volt, erkélyem nem, helyette volt viszont kislakásom), és baszki június utolsó hétvégéjén tényleg a saját erkélyünkről ittam a kávét. 

A másik, hogy 2 nap múlva megkezdem a 2 hetes nyári szabadságomat, és máskor ilyenkor óriás rinya van a melóba, hogy el tudjak menni ennyi időre (sőt, fele ennyi időre), de most unalomba átforduló nyugalom van, egyrészt mert az évek során összeszedett szuper rutinomnak köszönhetően sokkal hatékonyabban dolgozom, másrészt pedig egy szanatórium a munkahelyem (fordítva kéne tán írni: szanatórium, utána a rutin). 

A szabi idén a Balatonig ér, ez megint egy régi vágy, hogy ne csak hosszúhétvégézzünk, mindig rohanva és vasárnap délután irigyelve azokat, akik nem autóba pakolnak, hanem klottgatyában csoszognak a strand felé, és látszik, hogy sehová sem sietnek. Hát most megvalósul, 2 hét egyben, fürdés, alvás, paloznaki jazz fesztivál, bringa, lángos, sznobétterem, kerti sütés, kistévén film nézés. 

Van mit kipihenni, de ezúttal Nem A Munkahelyi Stresszt. Ezt is megértük.

Amikor ilyeneket olvasok, hogy "Ölelgessétek 3-5 éves fiaitokat, mert ha nem, akkor egy idegen férfi fogja ölelgetni őket.", meg hogy a homoszexualitás oka, hogy nincs apakép, akkor halmozottan hátrányos helyzetben érzem magam. Miért van az, hogy a homoszexualitásról szóló cikkek, felszólalások, viták stb. 80%-ában a homoszexuális férfiakról van szó? Mi van a nőkkel? Ott az anyakép hiányzik? (Nincs is ilyen szó.) Vagy az anya volt agresszor? Istenem, mekkora fasság ez, és még itt is hiányzik a női egyenjogúság.

A pride kapcsán sem emlegetik soha undorodó felhanggal az egymással csókolózó, egymást simogató nőket. Tudjuk, ez valahol ízlés dolga, hiszen a hetero férfiak nagy része vonzónak talál 2 egymással foglalkozó nőt, márpedig amit szívesen néznek, az erkölcsileg is elfogadhatóbb. Ezen logika mentén viszont fel kéne szólalni a ronda hetero párok utcán történő csókolózása, kézen fogva sétálása ellen. 

/Mondjuk érdekes, hogy tény, hogy sok leszbikus esetében problémás az apa, az apával való viszony. Furcsa: ha egy fiúnak agresszor az apja, akkor a férfiak felé fordul, mert hiányzik a normális férfi minta, ha egy lánynak agresszor a faterja, akkor a nők felé fordul, mert megundorodik a férfiaktól. Hogy van ez? Talán úgy, hogy csak simán sok az agresszor apa, és nincs ezzel összefüggésben a nemi preferencia - én talán ezt tippelem./ 

Túl vagyunk a hétvégi rendezvény sorozaton. Lakásavató buli, aztán Barátnőm családja jött ottalvós látogatásra, aztán mentünk az én rokonságomhoz. Így összesen kb. 1 óra szabadidőnk volt (azt valahogy végül elütöttük), de nagyon pozitív volt az egész. 

Az nyűgözött le, hogy mennyi támogató, pozitív energiát kaptunk. A barátok és a családok is figyelmesek, támogatnak és szeretnek minket, és mindenki segít, amivel tud. Az idősebb hölgyek hajnalban, míg aludtunk, kigazolták a kertet. A fiatal srácok lenyírták a sövényt, meghúzták a csavarokat, beolajozták a nyikorgó ajtót. A többi fiataltól a designhoz illő dísztárgyakat meg ikea utalványt kaptunk. Nem kértünk mi semmit, mindenki csak csinálta, hozta, adta. Olyan szívmelengető érzés volt na. Néha el is felejtettem, hogy ufók vagyunk.

Holnap lesz a házavató buli, és várom, de továbbra is izgulok, például hogy sikerül-e megetetni 20 embert, és hogy sikerül-e megtartani a civilizált viszonyt a szomszédokkal. Egyik sem evidens. És persze érezze mindenki jól magát, magunkat is beleértve.

Ma rátaláltam a Cserpes laktózmentes, édesítőszerrel készült sárgabarack joghurtjára, ami ideális uzsonna táplálék kalória és szénhidrát szempontjából is, és iszonyú finom, és kis üvegben adják, amiből egész más érzés kikanalazni, mint műanyag pohárból. Napi nem várt boldogság pipa. 

A hétvége a háztartási balesetek jegyében telt. Ehhez az is kellett, hogy egész hétvégén otthon legyünk, kihasználva a fos időt, hogy 90%-os kipakoltsági szintet érjünk el. A tanulságok:

- a pillanatragasztó, ami az ujjadra folyik, 3 nap alatt teljesen lekopik

- a vékonyra szeletelt gyűrűsujj begy 2 napig lüktetve fáj

- a penészirtó fokozott használata legalább 1 hétig tartó viszkető kiütéseket okoz

- a porszívónak is lehet bélgörcse, ami pukival enyhül, és utána megint kifogástalanul szelel

- ha kerék közéig érő sárba érsz az autóval, tilos leszállni a gázpedálról (hazudtam, kimozdultunk egyszer)

Javaslom, hogy a fentieket ne próbáljátok ki otthon. Inkább menjetek ki az esőbe. Gyalog.

Tegnap este nyaraltunk. Eltekertünk bicajjal az Omszki-tóhoz, vettünk a kisboltban sósmogyorót, szárított mézes banánt és innivalót, és kiültünk a partra. Néztük az esti wakeboardosokat. Megállapítottam, hogy nem olyan profik, de nálam sokkal ügyesebbek. Jó volt látni ezt a "köztes" állapotot, mert eddig úgy tűnt, hogy valaki vagy tud, vagy nem tud, és a 2 kategória között nincs átjárás. 

Aztán 10 perc alatt hazatekertünk, és élveztük a csendes kertet, a panorámás erkélyt. 

Aztán hajnalban jött a kakas. 

Olyan érdekes, hogy vannak emberek, akik beindítják az ember fantáziáját. 

Nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak foglalkoztatnak. Például van egy jogász srác, aki ide jár hozzánk. Elég fiatal, 28 alatt lehet. Nagyon kedves, mosolygós és lelkes, már-már a modorosságba hajlik. Emiatt könnyű vele dolgozni. De közben óhatatlanul elképzelem, hogy otthon is ilyen? Vagy vajon még jobban cukiskodik? Milyen lehet az apja? Vajon sokat tanult a vizsgáira, és örült, amikor átment? Bántották gyerekkorában a nyüzüge alkata miatt? Jeggyűrűje van, vajon miért nősült ilyen korán? Vagy idősebb, mint gondolnám?

Ti is gondolkodtok ilyeneken? 

Az a baj, hogy amíg ezeken gondolkodtam, nem fogtam, mit mondott. De azt már korábban megfigyeltem, hogy mindent elmond 3szor, tehát valszeg megfelelő mennyiségű infó csúszott át. 

Mához 2 hétre házavató bulit tartunk. Elég izgalmas, mert rengetegen visszajelölték az eseményt, és nincs is annyi székünk, és mit szólnak a szomszédok, és még sosem tartottam házibulit, mert nem volt hol, és kell venni gázgrillt, megy egy mázsa húst, amit meggrillezünk, és tök izgi, mert összeeresztjük a bandáinkat, ami úgy néz ki, hogy a kedvesemnek sok haverja van, nekem kevés barátom, és remélem, mindenki kulturáltan fog szórakozni, és a szomszédba hányni, nehogy baja essen az új festésnek, vagy bárminek. Iszom, akkor minden jó lesz.