Annyira durva, hogy minden hogy változik, és néha mennyire tervszerűen, például tavasszal ideírtam a blogba, hogy a cél, hogy júniusban az erkélyemről igyam a kávét (ami nyilván azért érdekes, mert tavasszal még csak kávém volt, erkélyem nem, helyette volt viszont kislakásom), és baszki június utolsó hétvégéjén tényleg a saját erkélyünkről ittam a kávét. 

A másik, hogy 2 nap múlva megkezdem a 2 hetes nyári szabadságomat, és máskor ilyenkor óriás rinya van a melóba, hogy el tudjak menni ennyi időre (sőt, fele ennyi időre), de most unalomba átforduló nyugalom van, egyrészt mert az évek során összeszedett szuper rutinomnak köszönhetően sokkal hatékonyabban dolgozom, másrészt pedig egy szanatórium a munkahelyem (fordítva kéne tán írni: szanatórium, utána a rutin). 

A szabi idén a Balatonig ér, ez megint egy régi vágy, hogy ne csak hosszúhétvégézzünk, mindig rohanva és vasárnap délután irigyelve azokat, akik nem autóba pakolnak, hanem klottgatyában csoszognak a strand felé, és látszik, hogy sehová sem sietnek. Hát most megvalósul, 2 hét egyben, fürdés, alvás, paloznaki jazz fesztivál, bringa, lángos, sznobétterem, kerti sütés, kistévén film nézés. 

Van mit kipihenni, de ezúttal Nem A Munkahelyi Stresszt. Ezt is megértük.