Durva, hogy mennyire limitált az egy időegységre jutó ingerbefogadó képességem. Egyszerűen nem bírok adott mennyiségű és erősségű ingernél többet felvenni adott időtartamon belül.

Például most ez a tegnapi előadás annyira durva volt, hogy nem bírtam utána aludni kb. egész éjjel, majd ma annyira zombi voltam, hogy alig bírtam beszélni és gondolkodni, és lemondtam minden délutáni dolgot. Hazajöttem, megnéztem a walking deadet, és most ülök a kanapén és szedem a levegőt. Korán fekvés lesz. 

Gondolom ez is fejleszthető, de a faszom akar mindig mindent fejleszteni.

Nos, a tegnapi előadás egész jól sikerült, asszem. A múltkori, első előadásomhoz képest most sokkal kevesebb ideje volt egy embernek a színpadon, ezért nekem nem sikerült annyira lelazulni, mint a múltkor, de azért összességében szerintem nagyon jó dolgot hoztunk létre. 

A koncepció ilyenkor az, hogy mind a harmincvalahány impróklubosnak lehetőséget kell adni a színpadra lépésre, ezért 4 db kisebb csoportot hoztunk létre, és kb. 20 perc jutott egy csoportnak. A nézőknek ez szerintem nem annyira szórakoztató, mert túl sok az ember, és ha egy szeretted miatt jössz, akkor keveset látsz belőle, viszont nem olyan magas a színvonal, mint egy rendes, társulatos előadáson.

Na de a mai nap mondása számomra, hogy You can't have it all, szóval igazából zsír volt. És utána egy pillanatot sem tudtam aludni egész éjjel. Gondolom, csinál valamit az emberrel, ha 120 ember előtt áll, és kapja az energiákat. Kávé helyett.

Ma lesz az imprós előadás. Elég izgi. Ez a második ilyen eddig életemben. Az első azért volt izgi, mert teljesen szürreál volt elképzelni, hogy én 120 ember előtt bármit is mondok vagy csinálok. A mai pedig azért izgi, mert fenntartásaim vannak a demokratikusan megszavazott koncepcióval. Magyarán szólva: szerintem fasság. Abban bízom, hogy mivel lesz idő előtte elgyakorolni, rájövök, hogy igazából nem fasság. Vagy a nagyhangú "fődemokraták" jönnek rá, hogy tényleg fasság, és átalakítjuk kicsit.

Drukkoljatok mindenesetre.

Tegnap elszórtam a magvaimat. Nem bonyolult dolog ez. Kell némi előkészület, hogy legyen megfelelő, nyugodt helyszín, lehetőleg egy szoba, ahová nem járkálnak be. Ideális, ha van nedvesség, és fontos, hogy először az ujjadat dugod be, lehetőleg egyet, és azt is lassan, óvatosan. Kicsit tágítod óvatos ujjmozgásokkal (utána kezet kell mosni, mert elég dzsuvás lesz), aztán mehet bele a lényeg.

A fenti folyamatot számtalanszor megismételtük: ültettünk paprika, paradicsom és retek magokat. Ezekből a szobában elvileg palánta lesz, amit majd jól kiültetünk a kertünkbe. A retek állítólag már áprilisban terem. A többi elvileg rohadt későn, nyár végén.

Izgi lesz saját termést enni. Jövőre már fóliasátor is lesz, érzem.  

Az impróban az a nehéz, hogy sok ember van, akiknek dűlőre kell jutnia egymással, közös döntéseket kell hozni. A  tökéletes demokrácia terepe ez. Vannak komoly vélemény különbségek. Például hogy mennyire jó, ha az ember a biológiai nemétől eltérő nemű karaktert jelenít meg. Szerintem szuper, hiszen a múltkor víziló voltam meg kakas, vagy ágytakaró vagy vasaló, miért ne lehetnék akkor férfi is, ha ezt kívánja meg a történet? Mások szerint ez "zavaró a nézőknek". Szerintem a nézőt az zavarja, ami a játszót. Például azt is tudja a néző, hogy igazából nem vagyok béka, meg űrhajós sem. Egyelőre nincs megoldás erre a kérdésre, de engem eléggé frusztrál.

Vagy például lesz előadásunk a nagyközönség számára a jövő héten, és nekünk kell csapatokat alkotnunk, és kitalálni, milyen játékokat játszunk. Ez látszólag könnyű, de igazából nem.

Érdekes megfigyelni magam egy ilyen, új közegben. Az önismereti út folytatódik. A gyanúm pedig erősödik: kibaszottul /közepesen antiszociális vagyok.

Most, hogy itt a futásszezon, megint fel kéne javulnom, ezért mindenféle versenyekhez folyamodom. Ma neveztem egy csodaszépnek tűnő versenyre, ami a Dunakanyarban lesz, és Panorámafutás a neve. Biztos ott lesz Molnárilonka is, legalábbis ő jutott eszembe, amikor neveztem, mint az egyetlen, arra lakó "ismerősöm".

Na de 12 km-es a táv, ami most nekem a teljesíthető és az elérhetetlen határán inog. Futni kell addig sokat, ez az egyetlen megoldás.

Tavaly ilyenkor már javában keresgéltük az új otthonunkat. Autóztunk, ingatlan.com-ot bújtunk, számolgattunk. Azt hittük, a 3. kerület vagy Üröm lesz, de aztán felébredünk, és eljutottunk Budakalászra. Tavaly ilyenkor még nem tudtuk, hogy ez az utca, ez a ház létezik egyáltalán. Azt pedig még pár hete sem sejtettük, hogy a kertben ennyi hóvirág van.

Kivi vagyok, mit tartogat még a ház, és az egyetlen évszak, amikor még sosem laktunk itt.

A prosztó külföldi család. Akik nem ismerik vagy leszarják az alapvető szauna-etikettet. Az egyetlenek a panzióban, akik melegítőben mennek le vacsorázni. 5 felnőtt van 1 kisgyerekkel, de képtelenek odafigyelni, és a gyereket a panzió folyosóján szedik össze idegenek, mert elcsatangolt, míg a felnőttek kártyáznak és észre sem veszik.

Na ezek vagyunk mi.

A szaunával nem tudok mit kezdeni. Teljesen életidegen nekem az, hogy felnőtt, ivarérett emberek (sőt, sokan már túlvannak az ivarérettségen) ülnek meztelenül és lógatják, amijük van. Tudom, ez Ausztriában így szokás, ebbe születnek bele. Engem egyrészt nem érdekel az ősz fanszőr tincs, másrészt az is tök bizarr, hogy Barátnőm és apukám együtt üljenek, mint a vasárnapi ebéden, csak meztelenül. Ilyen alapon nem értem, miért fárasztjuk magunkat az öltözködés kínjaival május és szeptember között. Namindegy, bementünk fürdőruhában (azt hittük, más nem jön), aztán nem bírtuk a nyomást, és mára beértük a síelés utáni forró zuhannyal. (Tudomtudom, pucéran egészséges.)

A melegítőre nincs mentségem, bár a tesóm találóan megjegyezte, hogy "örüljenek, hogy ide legalább nem fürdőruhában jöttünk".

A gyerek pedig tényleg kiment a szobából és világgá indult. Róla viszont azt kell tudni, hogy az emberek azon kicsiny csoportjába tartozik, akik még pelenkásak, viszont már síelnek egy kicsit. Ő az én zseni unokaöcsém. Aki egyszer szintén akkora paraszt lesz, mint mi, ha így folytatjuk :)

Kaptam anyukámtól egy könyvet "Tiszta öröm - a rendrakás művészete" címmel. Azt gondoltam elsőre, hogy ez valami önismereti dolog lesz. Rakjunk rendet az elménkben, szeressük magunkat, legyünk boldogok stb.

Aztán megláttam, hogy a cím alá odaírták: "képes útmutatóval". Itt már gyanús lett a dolog, és amikor találomra felütöttem valahol a könyvet, ezt olvastam: "szabálytalan alakú felsők hajtogatása", és alatta volt ehhez egy képes útmutató.

2 dolog merült fel bennem teljesen egyszerre:

1. Nekem az összes felsőm szabálytalan alakú!

2. Ez a könyv tényleg a rendrakásról szól.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy anyukám 35 évnyi masszív rendetlenségem után sem adja fel a reményt, hogy megneveljen. Egyrészt példás a kitartása, másrészt viszont ennyi idősen már nem valószínű, hogy ilyen drasztikus fordulatot vegyen az érdeklődési köröm.

Amúgy próbáltam nyitott elmével hozzáállni, de a következő tanács viszonylag hamar elvette a kedvem:

A ruhák selejtezésével kell mindent elkezdeni - eddig OK.

Fontos, hogy csak azokat a ruhadarabokat tartsuk meg, amelyek örömet okoznak - hát szoszó, például nájlonharisnya!

Aztán: úgy tudjuk eldönteni, hogy egy adott ruhadarab örömet okoz-e, hogy magunkhoz öleljük, és várjuk a testünk reakcióit, ami majd őszintén megmondja, hogy az adott ruhadarab ON vagy OFF. Ez már a WTF??? kategória - megvan, ahogy ölelgetsz egy fekete zoknit?? Smárolni nem kell vele?

Szóval azért megpróbálom végigolvasni, hátha ragad rám valami, meg amúgy lelkiismeretes gyermeke vagyok édesanyámnak. De zoknit ölelgetni NEM fogok.

Bárki bármit mondhat, tökre tavasz van. Ma például kabátban melegem volt, ahogy magamba szívtam a napsugarakat a kertben. A saját kertünkben, ugyebár (még nem szoktam meg a kertbirtokos státuszt). Amivel rengeteg a teendő, de a miénk, és földesúrként, peckesen cuppogunk végig a sárban. Az is kiderült ma, hogy a csúnya sövény alatt cuki hóvirág lakik, nem is egy.

Miután kiélveztem a kertet, lenyomtam az év első futását, amitől rettegtem, de simán ment az 5 km (tudom, kevés, de 2x annyi, mint amennyire számítottam), és titkon élveztem is. 1 pulcsiban voltam, izzadtam, sütött a nap, az Omszki-tó pedig még mindig keményre volt fagyva. Tavasz-ígéret ez is.

Jövő héten síelünk, utána pedig tényleg jöhet ezerrel a jó idő.

Napfényjárjátaszívemújra