Nos, minden közepes.

Kurvára január van, amitől nem lehet, és nem is kell sokat elvárni. Az időjárás megúszós eddig, bárcsak tényleg megúsznánk a nagy hidegeket, drukkolok. Az is jó, hogy fél 5-kor már nincs koromsötét. Reménysugár.

Elkezdtem paralel egy másik improvizációs kurzust. Ez egy másik társulat, a Grund, ami a Momentán mellett a másik jelentős szereplője a magyar impró szcénának. Na és most heti 2 estét töltök impróval, ami tök jó, mert hiszem, hogy az intenzitás pluszt ad a fejlődésben.

Na és persze tök jó lenne ez, de eddig csak egy grundos óra volt, ahol én egyrészt meg voltam szeppenve, másrészt azzal voltam elfoglalva, hogy mit mért nem csinálok jól, és teljesen megöltem magamnak a bulit. Nagyon praktikus arra időt és pénzt áldozni, hogy ostorozhassam magam... szuperül megéri. Na de hogy fejlődjek is valamit: próbálom magam nem ostorozni azért, mert ostoroztam magam. Legyen ez az első lépés, hogy feljussak a nulladik szintre.

Előadásunk is lesz jövő héten, amit önbizalomtól kicsattanóan várok (nem).

Na de hogy jót is meséljek az impróról: a másik kurzuson (ami, összehasonlítva most az új kurzussal, egyértelműen a komfortzónám, és lazának, szeretettnek és elfogadottnak érzem magam) olyat csináltunk, hogy kellett írni sketch jelenetet otthon, amit aztán eljátszottunk, és elemeztük dramaturgiai szempontból. Iszonyú érdekes és tanulságos volt, impró szempontból is, bár nem volt impró. Olyan gazdag ez a világ, és igazából szeretem. Csak magamat nem szeretem benne mindig.