Nos az előadás. Szerintem jól sikerült összességében, többé-kevésbé élvezhető estét kaptak a nézőink, és nem csak azok, akik elfogultan imádják valamelyik, a színpadon megjelenő vérrokonukat.

Ezúttal változatosabb játékokat sikerült összerakni, és több olyan került a repertoárba, amit én nézőbarátnak gondolok még akkor is, ha a játszók ügyes vagy közepesen ügyes amatőrök, és nem profik. Szerintem pont ez lenne a cél, de tudom, hogy ez a véletlenek összjátékával alakult így. Na de örülök azért.

Én mint játszó szerintem nem teljesítettem túl jól, magamhoz képest nézve. Lefagytam sokszor, és nem éreztem magam túl ötletgazdagnak sem. Meg kicsit olyan ez, mint az autóvezetés, hogy ha a kuplungra figyelsz, és azt jól csinálod, akkor valszeg pont kevésbé tudsz figyelni az elsőbbségadásra, a tanulási fázisban.

Na és én pl. majdnem végig egész hangosan beszéltem, és tán jobb volt a kiállásom, mint eddig. Cserébe viszont lófasz ötletem se volt.

Nehéz, hogy kb. 20 percet van egy csapat a színpadon, ami kb. arra elég, hogy megszokd a lámpákat, meg hogy néznek. Legalábbis nekem. Másnak persze más a problémája.

Na de ami még érdekes, hogy előadás után mindig végigbeszéljük, hogy ki miben volt jó/fantasztikus/csodálatos, na és most felmerült, hogy legyen már olyan szekció is, amikor megbeszéljük, hogy mi mehetett volna jobban, ill. kielemezzük, hogy mi miért történt.

És az emberek jó része ezt nem akarja. Merthogy őt ne fikázza senki. Ne szidjuk egymást, ne vagdalkozzunk stb., a szóhasználat is meglepő (konstruktív kritika = vagdalkozás, pálcatörés stb, WTF?). Tökre nem értem, miért félnek ennyire az emberek, hiszen a cél a fejlődés, nem a bántás, ez teljesen egyértelmű. Nem is lesz ebben egyetértés, persze 35 ember nem is tud egyetérteni.

A folyamat mindenesetre tök édekes, meg az emberi természet laboratóriuma ismét, mint minden, ami impró (ill. minden, ami közösség, alkotás stb.). Mi lesz ebből vajon? Stay tuned.