Már csak néhány óra van az impóelőadásig, és izgalommal vegyes várakozás van bennem. Ez a 3. előadás, aminek része vagyok, és egyre izgibb, egyre kevesebb félelemmel. Legalábbis ebben a pillanatban. Előtte, gondolom, megint felfoghatatlan lesz, hogy hamarosan ki kell menni 100 ember elé, és szórakoztatni őket. Persze nem erre kell gondolni, hanem figyelni a másikra, és közben lazán maradni, meg még egymillió dologra odafigyelni, és közben kívüllépni az agyamon, a tudatomon, hogy flow legyen, mert akkor lesz igazán jó. Ellentmondásoknak tűnő dolgok ezek. Mégis működik, asszem.

Azért csak drukkoljon mindenki.