Lassan ketyeg a nap. Nincs bennem a szokásos, hosszú hétvégéket megelőző eufória. Talán mert a 4 napos húsvét után ez a 3 nap nem olyan extra. Valamint, a hétköznapok nem eléggé szarok ahhoz, hogy túlpörögjem a hétvége gondolatát. 1st world problem.

Az igazi nyomor szerintem az időjárás, azon belül a folyamatos fronthatás miatt van. Mintha egy fazékban lenne a fejem egész nap. Ráadásul ma kurvára futnom kéne, mert közeleg az Ultrabalaton, ahol egymilliót kell majd futnom. És ne gondoljátok, hogy áh egy edzés, azt mérnem hagyja ki, ha ennyire nem akar ma futni, mert már már azon a ponton vagyok, hogy minden kihagyható edzést kihagytam. Gyakorlatilag nem futok. Felelőtlenség.

Az örömhír viszont, hogy kibújt a fű a kertünkben! Egyelőre úgy néz ki, mint egy lábszár, amit 3 hete borotváltak, tehát szőrnek hosszú és sűrű, fűnek viszont rövid és ritka, na de ez az élet rendje. Semmilyen fű nem kezdi sűrűn és hosszún. Vagyis az valszeg nem fű, hanem mondjuk gaz.