A kerítés szánalmasan ronda lett. A jó hír, hogy viszonylag hamar túltettük magunkat rajta. Előtte még rondább volt, és be is lehetett látni a kertbe, szóval ha nem gondolok arra, hogy ez ehhez képest milyen sok pénz, akkor végül is szerény javulásként könyvelhetem el ezt a területet. Meg anyukám is megmondta: "Majd futtattok rá borostyánt." Ennyi.

Ezen kívül vettünk végre muskátlit meg ládát neki (a muskátlinak), meg kampót, amit majd vissza kell vinni, mert nem passzol, de addig is elültettem a muskátlikat, és ettől igen boldog vagyok. Barátnőm kitalálta, hogy az egyik ronda, gazos részt szépen felássa, és mulcsot tesz oda (tudjátok mi az? olyan fenyőkéreg darabok, amik alól nem jön fel a gyom), és majd arra tesszük a fém kaspókat, amikbe elvetjük a fűszernővény magokat majd. Szóval lassan szépül a kert, és kurvajó lesz.

Holnap pedig Dunakanyar futóverseny, 12 km ragyogó időben, szép kilátással. A félelmem tárgya, hogy még sosem futottam ennyit egyben. De 10-et szinte bármikor lefutok valahogy. Szóval szerintem jó lesz túlélem.