Annyira máshogy van a futás, mint gondoltam.

Én igazából mindig futok, legalább 15 éve, de ebben vannak akár féléves vagy még hosszabb kihagyások, máskor meg van valami verseny, amit kitűzök motivációnak, és akkor amiatt több rendszert viszek a dologba. Igazából az kurvára nem megy, hogy rákattanjak és éveken át heti 3x rendesen járjak (azaz fix szokás legyen), de valamiért időről időre a Szigeten találom magam, amint futom az ismerős kört. Jellemzően K barátnőmmel, akivel megállapítjuk időnként, hogy mennyi minden változott már az életünkben, de itt körözünk már megint, basszameg.

Na és másfél éve részt vettem egy Ultrabalaton csapatban, ami fejenként 20 km futást jelent 24 órán belül, és edzettem rá sokat, és az egész felkészülés és verseny alatt majd' meghaltam, szúrt az oldalam, olyan is volt, hogy hánytam egy-egy edzés után, és éreztem, hogy erős korlátaim vannak ebben a sportban. A versenyt azért lenyomtam, helyenként kínosan szar eredményekkel, végig hasmenéssel küzdve.

És akkor most megint jönnek versenyek, és megint elkezdtem többet futni, és az a durva, hogy úgy fejlődöm, mint még soha. Minden rekordomat megdöntöm szinte edzésről edzésre, és érzem, hogy a testemnek ez megy, és fittgeci vagyok. Persze kurva nehéz, és kiköpöm a tüdőm, és nehezen veszem rá magam, de nem lehet összehasonlítani a tavalyi állapottal. Mindezt úgy, hogy nem edzek máshogy, semmit sem csinálok máshogy, csak egyszerűen megy.  

A fizikai állapotom nem tudom, mitől változott ennyit. A gyomrom kevésbé szar úgy általánosságban, meg már régóta tartó nyugalom van az életemben, összehasonlítva a korábbi évekkel. Akkor sem értem igazán az összefüggést. Vagy nem figyelek a lényegre.

Mindegy, most örülök, és nem tartom lehetetlennek, hogy egyszer elindulok egy félmaratonon is. Hátha.