Minden nagyon intenzív, kialakult, hogy 2 hét múlva hétvégén költözünk, úgyhogy a 3 napban végig pakolni tervezünk. Egyrészt sírok a ránk váró felfordulás + elsőlakás búcsúztatása miatt, másrészt elképzelem magunkat a kertünkben, a kiválasztott kerti garnitúrán ülve, vagy az új fürdőben a türkiz (!) csempével, vagy hogy a fenti erkélyről nézem a kivilágított Megyeri-hidat, és akkor azt érzem, hogy rohadtul be vagyok sózva, és haladjunk már.

Virágoskert, paradicsom palánta, meggyszüret, fűnyírás, kerti lampion, tökipompos a saját kemencénkből. 

Közben megjött, amitől kb. mindenen elsírnám magam, és nagyon nehéz magammal, mert fáradt vagyok és nyűgös, és valaki segítsen, de nem segít senki, mert nem is lehet, csak ki kell várni ezt is. Holnapra már jó lesz, pláne ha alszom végre egy komolyabbat.