Őrjítő ez az ingatlan biznisz. Egyszerre keresünk és árulunk, és konkrétan kezdem elveszíteni a fonalat. Nem akartam ingatlanost, de a hirdetők nagy része az, és eladóként is ők hívnak. Veszíteni valóm nincs, árulják, ha akarják.

Ebből kiindulva ma 3 óra alatt 4 ügynökség volt itt. Engem már a különböző értékesítési technikák és személyek is lenyűgöznek:

Volt a rafkós nagycéges, aki felajánlotta, hogy elküldi helyettem a picsába azokat, akikkel már megállapodtam, csak legyek vele kizárólagos. Meg volt a naiv szűzfiú(nak tűnő), aki olyan lelkes volt, mintha életében először járt volna lakásban, és olyanokat mondott, hogy "ne legyen holnaptól állásom, ha nem tudom ezt a lakást legalább ennyiért eladni", meg volt a laza-de-korrekt(nek tűnő) srác, aki nem szarozott, elmondta a lényeget és már ment is, meg a megfáradt néni, aki látott már karón varjút, de azért mosolyog, és konkrét példáiban a sajátjaként emlegeti az ügyfelei lakását (van egy lakásom az xy utcában, vannak házaim ittmegott).

Okosabb lettem valamennyivel, például nem csak szerintem jó ez a kis lakás, egészen büszke lettem a nap végére.

Meg azt is megtanultam, hogy a hiperérzékenységem a lakáscserére is kiterjed. Amióta intenzíven foglalkozunk a témával, rám jött egy megfázásos tüdő-nyomásos tünetegyüttes, valamint alvás-és gyomor problémáim vannak. Tök nagy stressz, bár jófajta, de kicsit nemakarom, tudjátok, hogy van ez.

Valamint azt is megtanultam ma, hogy a pizzafutár sokkal hamarabb felér a lépcsőn, mint bármely ingatlanos.