A hétvége a Váratlan utazás jegyében zajlik, ami ezúttal sem azt jelenti, hogy spontán megyek klassz helyekre, hanem hogy nézem a tv-t. Közben folyik az orrom és szédelgek, szóval nemcsak hogy nem kell csinálni semmit, de nem is tudok csinálni semmit. Mondjuk az is ritka, hogy így együtt állnak a csillagok, mert általában az van, hogy ha nem bírok csinálni semmit, akkor is kell, és akkor inkább csinálom. Közben meg faszkivan, mert most lenne az úgynevezett szabadidő. 

Na de nem panaszkodom, mert megint rájöttem, hogy a Váratlan utazás mennyire jól van összerakva, és amellett, hogy bő ruhában szaladgálnak a mezőn (a gyerekek kizárólag futva közlekednek, ezt észrevettétek?), értelmes dolgokról van szó, mondhatni örökérvényűekről. És közben romcsi mese.

Megnéztem tegnap az Ajtót, és ismét beigazolódott, hogy könyvből necces jó filmet csinálni. Főleg amikor a könyv értékéhez nagyon sokat ad hozzá a stílus, és kevés a "történés". Kicsit nekem olyan volt, mint egy emlékeztető a könyvre, ami tök jó, csak önmagában kevés. Üdítő kivétel a Gyűrűk Ura, ami nekem nagy kedvencem könyvben, és féltem, hogy elbarmolják a filmet, de nem tették, bár pár dolgot érthető módon kihagytak (pl. Bombadil Tomát teljes egészében). De ott a látvány és a cselekmény részletesen le van írva, tehát talán jobb film alapanyag. 

Na mára sok is lesz a gondolkodás, plusz alig látok a könnyeimtől (legalább a nyálam nem folyik, ezt díjazom).