A hétvégén nagy pofára esés volt, de a szó szerinti verziót képzeljétek. Az utolsó csúszásnál, szinte teljesen lapos szakaszon történt az eset. Két kezemet, két térdemet és a fejemet ütköztettem a talajjal, úgy, hogy a szemüveg felkarcolta az arcomat. Nagyon kecses lehettem, és most magyarázkodhatok, hogy a látszat ellenére nem vernek otthon.

Ettől eltekintve remek volt, hatalmas pelyhekben hullott a hó, nem volt sor a felvonóknál és lehetett suhanni a friss havon.

Abból pedig ismét látszik, hogy öregszem, hogy csak szombaton csúsztunk, hogy vasárnap pihenjünk, de így is rotty fáradt vagyok, mert sosincs jó alvás, és sokáig kellett tegnap dolgozni, és nem bírom én már ezt a tempót.

Pihenni, pihenni, pihenni.