Úgy az igazi a karácsony, ha van gyerek, szokták mondani, mert ugye van ki miatt titkolózni, jézuskásat játszani, varázst teremteni. Nálunk az unokaöcsém most lépett abba a korba, amikor már tényleg majdnem mindent felfog (2 lesz hamarosan), viszont teljesen mentes az emlékektől és az előítéletektől. Logikája viszont hibátlan. Ugyanis abszolút nem tudta hová tenni az egészet, a sok fényt, meg hogy mit keres egy óriási fenyőfa a szobában - eddig csak kint látott ilyet. Meg hogy egyáltalán mi ez, mit csinálunk??

A hintalovat nagyon hamar értékelte, de aztán kinézett egy becsomagolt ajándékot, ami abba a 10%-ba tartozott, ami pont nem az ővé, de nem akarta odaadni a Dédinek. Úgyhogy lett kis sírás, és teljes zavar, aztán az anyukája kivitte, megnyugtatta, és onnantól szép sorban birtokba vette az ajándékait, és mindennel játszott szépen. 

Belegondolva, teljesen érthető. Ha nekem holnap be kéne szállnom egy űrhajóba, ahol teljesen fura tárgyak körül állna mindenki és várná, hogy értsem és örüljek, pont így viselkednék én is.