Először csak néztünk egymásra zavartan, mint két szűzlány, hogy "na ki kezdje", persze aztán ő kezdte, mert én nem tudom, melyik ujjam hová kell dugni, ugyebár. Elsőre ez nem egyértelmű, mert több lehetőség is van. Féltem, hogy fájni fog, de aztán ügyes kezűnek bizonyult. Lassan haladtunk, sokszor megbeszélve, hogy jó-e így nekem, ezt szeretném-e. Ahhoz képest, hogy nem csinálta még sokszor, hamar magabiztossá vált. Bízni kezdtem benne, és rájöttem, ez az, ami nekem való. A rövid körmök.

Az történt, hogy elmentem ma, életemben először, körmöshöz, mert elirigyeltem a kedvesem géllakkját. Azonban kiderült, hogy a körmös kislánynak ez az első munkanapja itt, és amúgy is relatíve pályakezdő. De aztán megoldotta, és jól sikerült a végeredmény.

:D