Tegnap elmentem sunyiban moziba. Azért sunyiban, mert céges mozi volt, és szerda óta nem megyek a munkahelyemre betegség okán. Csak arra nem számítottam, hogy fotós is lesz, aki lelkiismeretesen fotózza a résztvevőket, úgyhogy mire ocsúdhattam volna, a regisztrációnál villant is a vaku az arcomba. Így meg kellett kérnem a srácot, hogy törölje ki a képet, és lehetőleg ne fotózzon engem többet, bármennyire is elképesztően fotogén vagyok (nem). Hát ilyesmi lehet a celebek élete is, résen kell lenni, na.

A film amúgy abszolút említésre méltó, a Mindenség elmélete, és bár kissé lehúzták, hogy milyen nyálas, és hogy nem tudunk meg érdemben semmit Stephen Hawking munkásságáról, én egyrészt végigbőgtem az első órát a romcsi meghatottságtól (aztán genya lett a csávó, így abbahagytam a sírást), másrészt pedig továbbra sem értem, hogy mi köze van a bolygóknak, csillagoknak, fekete lyukaknak a képletekhez, szóval ennél mélyebben nem hiszem, hogy értettem volna bármit is Hawking munkásságából.

A fő személyes tanulságok:

- mindenkinél többet sírok, ha romcsi van (más nem fújt orrot percenként)

- szerencse, hogy nem mentem tudósnak (mondjuk nem múlt hajszálon). 

Szerintem nézzétek meg.