Nahát érdekes volt a tegnapi előadás. Tulajdonképpen jó volt, asszem. Teljesen más hangulata volt, mint az eddigieknek, részben azért, mert nem volt teltház, így sokkal családiasabb volt. Viszont az energiaszint is mintha alacsonyabb lett volna.

Nekem volt egy jó nagy tanulság is, mert kicsit megöltem magamnak a bulit.

Az történt, hogy az előadás előtt megállapodtunk a játszópajtásokkal, hogy tartjuk a valós neveket, és ebből következően a biológiai nemeket is, az egyszerűség kedvéért (?). Namost, én elkezdtem egy jelenetet egy lánnyal, és imprós alaptézis, hogy jobban jár mindenki, ha a karakterek nem a jelenetben találkoznak egymással, hanem már korábbról ismerik egymást - úgy sokkal érdekesebbek a viszonyok. És nekem az jutott eszembe, hogy akkor mi most randin vagyunk. Onnan, hogy ezt kimondtam, ez megmásíthatatlan tény volt. És akkor eszembe jutott, hogy basszus de ő lány, akkor most leszbikus vonal, vagy mégis férfi, vagy mi van? A leszbi vonalat amúgy képtelen vagyok eljátszani a színpadon (nem azért, mert bármit "akciózni" kéne, egyszerűen csak nagyon zavarba jövök). Na de aztán pasi lett belőle, de a jelenetből kimenve percekig az zakatolt a homlokom mögött, hogy "elbasztam, elbasztam". Emiatt aztán nem annyira tudtam fókuszálni az események folyására. Pedig másfél éve tanulom, hogy a hiba a rendszer része, és csak akkor probléma a hiba, ha nem tudok rajta túllépni. Na de nem ostorozom magam ezen tovább, inkább túllépek rajta :)

Ami külön érdekes, hogy a játszópajtást tökre nem zavarta az egész, mert ő rögtön az elejétől férfinak érezte magát.

Na de az tök érdekes, hogy mennyi minden van még ebben, illetve ijesztő, hogy minél több mindent látok/tapasztalok, annál több ajtó nyílik meg, ahová bekukucskálok, és onnét újabb szobák nyílnak, és egy labirintus az egész. Király.