Azt már szerintem mondtam nektek, hogy az egyik csoda, ami néha meg is történik velem, nem más, mint amikor úgy beránt egy könyv, hogy szó szerint nem bírom letenni. Tegnap is ez történt. Este fél 10 körül vettem a kezembe az Az ördög tartja a gyertyát című könyvet, és addig nem is aludtam, amíg a végére nem értem. Ez éjjel fél 3 körül lehetett, mert szerencsére elég gyorsan olvasok, ha érdekel, amit a kezemben tartok. (Ha nem érdekel, akkor baromi lassan.) Ez egy skandináv krimi, és kurvajól van szerkesztve, jól van fordítva (magyarosabb, mint ez a szenvedő szerkezet, amit én tettem ebbe a mondatba), és nagyon ügyes karakter építések vannak benne. Tökre egyben van. Kicsit beteg (kb. mint egy Gyilkos elmék epizód), és nagyon izgi. Olvassátok el, ha van egy fél szabad éjszakátok. Ahogy barátnőm mondta: pont addig tart, mint egy buli, csak nincs másnaposság és kínos élmények.