Néhány évvel ezelőtt Fábián Juli koncertre mentünk a szüleimmel. Karácsonyi ajándékként vittem el őket egy kis jazz klubba, mert úgy gondoltam, nekik is meg kell ismerniük őt.

A koncert szünetében a mosdóban összefutottunk Julival, és anyukám odament hozzá lelkendezni, hogy milyen csodálatos. Én cikinek éreztem, hogy leszólitja pisilés után. Pironkodtam. Juli mosolyogva fogadta.

Ma már nagyon örülök, hogy anyukám odament hozzá.

Bár ez volt vele a legszemélyesebb találkozásom, mélyen megérintett a távozása. És eszembe jutott, hogy hány koncertjére nem mentem el. A paloznaki jazzpikniket drágállottam. Egy akváriumos bulinál pedig fáradt voltam. Gondoltam, rengeteg alkalom lesz még. Biztos voltam benne, hogy meggyógyul.

De legalább anyukám odament.