Most kicsit nem látom az előrét, 4 napot voltam Rómában cégesen, ami jó volt, csak rossz volt a gyomrom végig, és kiesett a hétvége, és még semmi, de semmi tudomást nem vettem a karácsonyról, és egymillió a munka, amit jövő hét szerdáig el kell intézni, de ehelyett persze posztot írok épp, és ma színház, ami jó lesz, de minden napra van vmi, és csütörtökön ivartalanítják a kutyát, aki amúgy feljár a kanapéra, amikor nem látjuk, és kamu megbánást mutat, és nincs rá semmilyen hatásunk, és most tényleg nem tudom, mi hogy lesz, de valahogy tuti, és legalább élek, nem csak sorozatokat nézek.

Róma még mindig szép, és hihetetlen durva, hogy 2000 éves épületek között sétálunk, itthon meg para beköltözni a 10 éves házba, mert hátha ránk omlik. (Túlzok nyilván.) És hogy vittek oda 10.000 feketepárducot? Nagyon durva az egész. És a kávé. Meg a prosecco. Meg a pizza. És volt egy őrült idegenvezető néni, magyar, de Rómában él évek óta, óriás fazon volt, nagyon szórakoztató volt, mindeközben informatív. Meg bicikliztünk a Via Appián, meg tésztát gyúrtunk, úgy, mint a Konyhafőnökben.