Valaki azt mondta, hogy a kiskutya onnét, hogy elhoztuk, kb. 1 hónap múlva fog "önmagaként" viselkedni.

Az 1 hónap most telt el, és azt látjuk, hogy mostanra tényleg egyre önfeledtebb, és sokszor kibújik belőle a kajla kölyökkutya. Ez egyrészt roppant cuki, másrészt ilyenkor határozottan nevelési szükségletek merülnek fel - pl. boldogan rágcsálni kezdi a kezemet, ami nekem nem annyira esik jól. Ilyenkor rászólok, amitől meg tökre megijed, és olyan szemekkel néz rám, hogy "jaj,már bánom, hogy önfeledt voltam, hát itt is bántani fognak?" és akkor megsajnálom, és megsimogatom. Nehéz helyzet, de muszáj rászólni - aztán csak rájön majd, hogy itt nincs bántás. Meg kézrágcsálás sem.